Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

71 1. Az 1893: XVIII. t. -cz 100. és 218. §-ai szerint az eskü által való bizonyitás csak a rendes eljárásban marad fenn. 2. V. ö. 1877.: XXII. t. -cz. 14. 19. §§. 1868: LIV. t. -cz. 156. §. Minden bizonyíték rendszerint az illető helyen közlendő vagy felhozandó. A félnek azonban joga van valamely későbbi periratban is hozni fel bizonyítékot: a) ha valószínűnek nem tarthatta, hogy előbbi periratában felhozott állítását az ellenfél tagadja, vagy b) ha a bizonyító fél kimutatja, hogy a felhozott bizonyítékot előbb használnia nem lehetett. V. ö. 1893: XVIII. t. -cz. 218. §. 1868: LIV. t. -cz. 157. §. [Külföldi törvénynek, vagy] külföldön kiállított okiratnak érvényességét az ellenfél kifogása ellen az tartozik bizonyítani, aki azon törvényre vagy okiratra hivatkozott. Külföldön kiállított okiratok egyébiránt a külföldiekre nézve csak úgy birnak érvénynyel a hazai bíróságok előtt, ha a bizonyító tél kimutatja (545. §. ), hogy azok az illető külföldi törvények szerint érvényesek, s hogy az illető államban az okirat általi bizonyításra nézve Magyarország lakosai irányában teljes viszonosság létezik. (1893: XVIII. t. -CZ. 63. §. ) Más államban érvényes jogszabályok, ideértve a viszonosA bizonyítás módjai. A bizonyitékok felhozásának helye. Külföldi törvények és okiratok