Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

353 azon okból támadta meg. mert bizonyítékul fogadta A félnek el az alperesnek olyan vallomását, a melyet ez eskü nem teljes tartalmára, hanem annak csak egyes alatti kiszakított részére nézve erősített meg esküjével, kihallgaA felebbezési bíróság ugyanis a tárgyalási jegyző- tása. könyv tanúsága szerint az alperesnek eskü alatti kihallgattatásának elrendelését, védekezési álláspontjára tekintettel úgy a kereseti adóslevélnek általa tagadott valódiságára, mint az azzal tanúsított kölcsönügylet létrejöttének körülményeire nézve szükségesnek találta, esküre azonban az alperest vallomásának már nem mindkét ténykörülményre tett állításaira hanem azok közül csak az utóbbira bocsátotta. Kétségtelen az. hogy a bívóság a S. E. 95. és 96. §§. szabályainak szem előtt tartásával, a S. E. 64. §-a szerint szabad meggyőződése szerint állapítja meg, hogy a perbeli tel bocsátható-e kivett vallomásának esküvel való megerősítésére, azonban ebbeli meggyőződését egyedül a vallomásnak a per egyéb adataival is tanúsított hitelt érdemlőségéből meríthetvén, annak megalkotásánál köteles a vallomást annak teljes tartalma alapján mérlegelni. Következőleg a mennyiben a vallomásban foglalt némely lényeges ténybeli állítás valósága iránt kétség merül fel s e miatt a vallomást annak teljes tartalmára nézve esküvel megerősíthetó'nek nem tekinti, megfejthetlen ellenmondásba jut akkor, a midőn a vallomás másik részét mégis bírói meggyőződésének megalkotására alkalmasnak találja. Ebből szükségképen következik, hogy a bíróság a felet csakis vallomásának egész lényeges tartalmára, ha annak hitelt érdemlősége iránt kétsége nincs, bocsáthatja esküre vagy pedig egyáltalán nem bocsáthatja vallomásának esküvel való megerősítésére, de nem tagolhatja szét a félnek a maga teljességében mérlegelendő vallomását az egyes ténybeli állítások hitelt érdemlősége szempontjából olvképen, hogy az esküre bocsátást csak egyes ténybeli állításra rendeli el, míg más irányban azt mellőzi. Minthogy pedig a fenforgó esetben a felebbezési bíróság tényállása szerint a felperes Fodor-Márkus : Polg. perrendtartás. '23