Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

349 Indokok : Felperes felülvizsgálati kérelmében az A íélnek alapon támadja meg az elsőbíróság ítéletét, hogy osku az eljárt bíróság helytelenül alkalmazta az eljá- alattl rási szabályt, midőn a perújításnak helyt nem blh*llSa" adott, mert az alapperben kihallgatott alperes tasa" által letett az az eskü, hogy ő felperest honorálni nem igérte, valóság tekintetében kérdés alá nem vétetett és pedig azért, mert ő nem honoráriumot (tiszteletdíjat), hanem kikötött ügyvédi költséget követelt, tehát az alperes által letett esküvel a tulajdonképeni peres kérdés el sem döntetett és így az alapperbeli eskü érintetlen maradván, ez a perújítás megadásának útjában nem áll. Alperes 1896. III. E. 84/2. sz. a. választ adott. Felperesnek az az érvelése, hogy az alapperben alperes által letett eskü nem vonatkozik az ügyvédi költség czímén keresetbe vett követelésre, alappal ugyan nem bir, mert az alapper nem alperes esküje, hanem vallomása alapján döntetvén el, az a vallomása, hogy felperesnek honoráriumot nem igéit, a dolog természete szerint a kereseti követelésre vonatkozott. A felperes által felhozott jogszabály tehát alkalmazást nem nyerhet. Minthogy azonban a perdöntő eskü, mint alakszerű bizonyíték, a sommás eljárásban helyt nem foghat, mert az ilv értelmű és rendeltétésü eskü az 1893: XVUI. t.-cz. 100 §-a értelmében többé nem alkalmazható; minthogy továbbá a peres félnek az id. t.-cz. 95. és 96. §-ai értelmében történt eskü előtti kihallgatása és vallomására való meghiteltetése nem a peres félnek az 1868 : LIV., illetve az 1881 : LIX. t.-cz. értelmében már megítélt és letett esküjével, hanem annak tanúként történt kihallgatásával és meghiteltetésével tekintendő egyértelmünnek és minthogy e szerint az ezen minőségben letett eskü nem tekinthető olyan hatályúnak, mint a minővel az előbbi eljárás szerint megítélt és letett eskü büt, ennélfogva nyilvánvaló, hogy az alperes által az alapperben esküvel megerősített vallomása a perújítás kérdésének szempontjából más törvényszerű bizonyítékokkal egy tekintet alá