Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

347 azt nem kérelmezte. Ezekből az okokból tehát a A félnek felülvizsgálati kérelemnek az 1893: XVIII. t.-czikk eskü 185. §-ának e) pontja alapján helyt kellett adni és alatti a 204. §. alapján az elsöbírósági ítéletnek feloldása kihallgat mellett az eljárt kir. járásbíróságot a bizonyítás- *ása. nak felvétele és annak eredményéhez képest ujabbi, a most felhívott szakasz utolsó bekezdése értelmében, a felülvizsgálati kérelem költségének ki által leendő viselése kérdésére is kiterjeszkedő határozathozatalra kellett utasítani. A felülvizsgálati kérelem költségei, jólebet azok felszámítva nem lettek, az idézett törvény 168. §-ának második bekezdése alapján lett megállapítva, de a felszámítás hiánya miatt ezek a felperesi ügyvéd részére az 1868: LIV. t.-cz. 252. §-a értelmeben megállapíthatók nem voltak. (1895. jun. 14. E. 170.) 66. (Az 1893 : XVIII. t.-cz. 87. és 95. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy a perben nem álló meghatalmazott tanukép, nem pedig ügyfél gyanánt hallgatandó ki eskü alatt. — A bizonyító fél a másik fél utazójára mint tanura hivatkozott s ez megtagadta az eskü letételét.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvény szék felebbezési tanácsa következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Alperes azt vitatja, hogy az elsőbíróság lényeges eljárási szabályt sértett az által, hogy a fenforgó ügy elbírálásánál az 1893. évi XVIII. t.-cz. 96. íj-ának első bekezdése helyett annak második bekezdését alkalmazta. A támadás alaptalan. Mert az 1893. évi XVIII. t.-cz. 87. és 95. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy a perben nem álló meghatalmazott tanukép, nem pedig ügyfél gyanánt hallgatandó ki eskü alatt. Az a körülmény tehát, hogy felperes czég utazója L. Lipót, kire alperes mint tanura hivatkozott, megtagadta az eskü letételét, melyre egyébként a törvényes kényszereszközökkel kötelezhető lett volna, a 96. §. első bekezdésének alkalmazását nem vonja maga után. Minthogy pedig az ügydöntő tényekről a felperes czég egyik tagja sem bír köz-