Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

260 Perg&tló tézés tárgyát képező felíolyamodásra az 1881 : kiíogá- LIX. t.-czikknek 59. §-ában foglalt rendelkezés az sok. irányadó. Minthogy pedig a másodbíróságnak felfolyamodással megtámadott végzése nem oly esetre vonatkozik, melyben általában és különösen az 1893 : XVIII. t.-cz. 27. §-a értelmében a rendes bírói illetőségtől eltérésnek helye nincsen s így e végzés nem tartozik ama végzések sorába, melyele ellen az említett 59. §. értelmében a további felfolyamodás meg van engedve: e végzés ellen további jogorvoslat nem használható. A felfolyamodást ellenjegyző ügyvéd részére munkadíj és költség azért nem állapíttatott meg, mert a törvény világos rendelkezése szerint kizárt jogorvoslati beadványért az ügyvéd saját felétől sem követelheti munkadíjának és költségének megtérítését. (1895. november 27-én. II. H. 13. sz.) 29. §. Ha a bíróság a 27. §. 5. és 6. pontjai esetében a pergátló kifogásnak helyt ad: végzésében a pert csak az esetre mondja ki megszűntnek, ha felperes a végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 nap alatt az 5. pont esetében a megelőző eljárás költségeit le nem fizeti, vagy a bíróságnál készpénzben le nem teszi, a 6. pont esetében pedig a megállapított összeget biztosítékul készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban a bíróságnál le nem teszi vagy pedig alperessel közösen be nem jelenti, hogy a biztosítás módját egyetértőleg másként állapították meg. A 27. §. 6-ik pontja esetében alperes a hiztosíték összegének kérdésében sem élhet külön felébb vitellel. V. ö. 153., 165. §.