Fodor Ármin: Polgári perrendtartás. Az 1868. LIV., 1881: LIX, 1893: XVIII., 1893: XIX. törvényczikkek. Sommás ügyviteli szabályok. Bélyeg- és illeték-szabályok (Budapest, 1897)

12 E §. a sommás eljárásban nem érvényes: 1893: XVIII. t. -cz. 44. §. ― V. ö. alább 49. §. 1868: LIV. t. -cz. 13- §. Midőn az ügyfelek egy és ugyanazon jogügyletből vannak egymás elleni keresetek beadására kölcsönösen jogosítva és a keresetek különböző és egyiránt illetékes bíróságokhoz már benyujtattak: azon bíróság fog eljárni, melynél előbb indíttatott meg a per. A többi tehát az eljárást azonnal megszünteti s az iratokat a további eljárásra illetékes bírósághoz küldi át. E § a sommás eljárásban nem érvényes: 1893: XVIII. t. -cz. 44. §. — L. az 1893: XVIII. t. -cz. 27. §. 3. pontját, 1868. LIV. t. cz. 495. §-át is. 1868: LIV. t. -cz. 14. §. helyett: 1881: LIX. t. -cz. 5. §. Ha akár az ügy minősége (1868: LIV. t. -cz. 8., 53. §§. ), akár a felek kifogása folytán, csak a per folyama alatt tűnnék ki valamely bírónak az illetéktelensége, úgyszintén, ha az érdekeltség csak a per folyama alatt állott be. vagy az illetéktelenséget a felsőbb bíróság mondta ki: az illetéktelen vagy érdekelt bírónak addigi eljárása és cselekményei semmisekké válnak, — a felek tényei ellenben, a per további folyamatában is megtartják érvényöket. — E szabály akkor is alkalmazandó, mikor a bíróküldés szüksége csak az eljárás folyamában merül fel. A megelőzésen alapuló illetékesség. A hatáskör v. illetékesség hiányának, valamint a bíró érdekeltségének következményei.