Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

80 I. A szerződés megkötése szerint, szállítási szerződést nem hajlandó kötni— a lényeges feltételek vonatkozásában nem állapítható meg. Az alperesnek a szállítási szerződés létrejöttét állító álláspontjára tekintettel, a bizonytalan helyzet tisztázására a felperes — jogai megóvása érdekében — az ER 21. § (2) bekezdése alapján indokoltan terjesztette elő a megállapítási keresetet. Ennek tárgyában az első fokú határozatban tett negatív megállapítás a kifejtettek szerint helytálló. Ezért az ellene előterjesztett fellebbezést az ER 48. § (1) bekezdése alapján el kellett utasítani. A felperes az erre nyitva álló határidőben ugyan nem terjesztett elő fellebbezést a bizományi szerződés létrehozására irányuló második kereseti kérelmét elutasító rendelkezés ellen, a fellebbezésre adott észrevételeiben azonban továbbra is arra utalt, hogy álláspontja szerint a döntőbizottságnak a bizományi szerződést létre kellett volna hoznia. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 14. § (3) bekezdésére, amely szerint a döntőbizottság a bizományi szerződést elsődlegesen a megbízó (az adott esetben az alperes) kérelmére hozza létre. A bizományos, tehát a felperes kérelmére csak abban az esetben, ha a megbízót (az alperest mint szállítót) szerződéskötési kötelezettség terheli, ideértve azt az esetet is, ha a szerződéskötésre felügyeleti szerve utasította. Az eljárás adatai szerint ezek az előfeltételek nem forogtak fenn. így tehát az eljárt döntőbizottság jogszerűen nem hozhatta volna létre a felperes, vagyis a bizományos egyoldalú kérelmére a bizományi szerződést. Az alperes pedig eddig még nem kérte a bizományi szerződés létrehozását, még értékesítési megbízást sem adott a felperesnek. Nem helytálló az a felperesi álláspont, amely szerint a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 1. § (3) bekezdése alapján a döntőbizottságnak a felek megállapodása hiányában a szerződést bizományi formában létre kellett volna hoznia. A hivatkozott jogszabály szövegéből kitűnőleg a döntőbizottság bizományi formában is csak törvényes hatáskörének keretei között — tehát szerződéskötési kötelezettség vagy alávetés esetén — hozhat létre szerződést. A jelen esetben pedig a bizományi szerződés döntőbizottság által történő létrehozásának a rendelet 14. §-ában meghatározott feltételei nem állottak fenn és alávetés sem történt. Nem helytálló az a felperesi álláspont sem, amely szerint az alperes bizományi szerződés megkötésétől való vonakodása a termékek exportjára fennállott huzamosabb kapcsolat egyoldalú megszakítását jelentené. Á termékforgalomról szóló 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 10. §-ának speciális rendelkezése ugyanis e tényállásra nem alkalmazható. E szerint csak abban az esetben hozhat létre meghatározott időre szerződést a döntőbizottság, ha a szállító olyan termék tekintetében szakítja meg a korábbi rendszeres szerződési kapcsolatát a megrendelővel, amely termékre a megrendelőnek termelési célra van szüksége. A nem termelési együttműködésre, hanem termék kereskedelmi értékesítésére vonatkozó kapcsolat esetén a döntőbizottság nem hozhat létre ez alapon szerződést.