Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

72 I. A szerződés megkötése 1967. januárjától kezdve a felperes által igényelt mennyiségben és minőségben szolgáltatta, de szerződéstervezetet nem küldött. A felperes ismételten felhívta az alperest a szerződéskötésre, azonban az alperes mindkét esetben elutasító nyilatkozatot adott, leszögezve, hogy a gőzt szolgáltatja, de mivel az általa előállított termékre nézve szerződéskötési kötelezettség nem áll fenn, nem hajlandó szerződést kötni. A felperes keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy közte és az alperes között a gőzszolgáltatási szerződés az előző évi feltételeknek megfelelően létrejött. A gazdasági döntőbizottság a keresetlevelet — arra utalással, hogy a szóban levő esetben az alperest szerződéskötési kötelesség nem terhelte — visszautasította. A visszautasító végzést a felperes jogorvoslati kérelemmel támadta meg. A jogorvoslati határozat az alábbiakat fejtette ki. Tény az, hogy az R 13. §-a szerint a gazdasági döntőbizottság — a közös megegyezésen alapuló alávetés kivételével azon termékek szállítására vonatkozó szerződéseket hozhatja létre konstitutív határozattal, amelyekre nézve a szállítót szerződéskötési kötelezettség terheli. A jelen esetben azonban a kereseti kérelem nem az, hogy a gazdasági döntőbizottság a gőzenergia szolgáltatására vonatkozó szerződést hozza létre vagy annak feltételeit határozza meg, hanem hogy állapítsa meg a gőz-energiaszolgáltatási szerződés felek közötti létrejöttének a tényét, illetve azt, hogy a szerződés a korábbi évi szerződésnek megfelelő tartalommal jött létre és áll fenn a felek között. A gazdasági döntőbizottságnak a szerződés létrejöttének, vagy fennállásának a megállapítása iránti kereset érdemi elbírálására vonatkozó joghatósága (hatásköre) azon szerződések tekintetében is fennáll, amelyek tárgyát képező szolgáltatásra szerződéskötési kötelezettség egyik felet sem terheli. Ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy a felek jogviszonyában, illetve kapcsolatában alakító jellegű beavatkozás történik, s így a szerződési szabadság sérelmet szenved, hanem arról, hogy valamely tény léte, vagy nem léte kerül elbírálásra. A gazdasági döntőbizottság tehát törvényes hatáskörében deklaratív határozattal megállapíthatja azon szerződések létrejöttét vagy fennállását is, amelyeket konstitutív határozattal egyébként azért nem hozhatna létre, mert a szerződés tárgyát képező termék szállítására vagy szolgáltatására a szállítót a vonatkozó rendelkezések alapján szerződéskötési kötelezettség nem terheli. E vonatkozásban a helyzet ugyanaz, mint a szerződésszegési viták esetében, amelyek elbírálására a gazdasági döntőbizottságnak a hatásköre attól függetlenül fennáll, hogy a szállító köteles volt-e a szerződést megkötni vagy sem. Mivel a kifejtettek szerint a felperes megállapítási keresete visszautasításának nem lett volna helye, a kifogásolt végzés megsemmisítése mellett a megállapítási kereset érdemi elbírálását kellett elrendelni. Ennél — a konkrét tényálláshoz igazodóan — figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felek a szerződést — a szerződéskötésre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően — nemcsak kifejezett jogügyleti nyilatkozataikkal,