Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

70 I. A szerződés megkötése rint, hanem az alapfeltételek 11. §-ának (6) bekezdésében előírt szerződéspótló szabálynak megfelelő tartalommal jött létre. A határozat ellen a felperes jogorvoslati kérelmet terjesztett elő. Ezt azonban a jogorvoslati eljárás során hozott határozat — az alábbi indokolással — elutasította. A felek a súlylevonás tekintetében az alapfeltételek 11. §-ának (6) bekezdésében előírt szerződéspótló szabálytól csak közös megállapodással térhetnek el. Igaz ugyan, hogy a felek a szerződéskötéssel kapcsolatosan a szerződéspótló szabálytól való eltérést tartalmazó, de nem megegyező nyilatkozatokat tettek, azonban az alperes az R 13. §-ának (1) bekezdésében szabályozott egyeztetési eljárás során egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a felperes véleményeltérési nyilatkozatában előírt átlagosan 8%-os súlylevonás alkalmazását nem fogadja el. Megállapítható tehát, hogy eredetileg mindkét fél el akart ugyan térni az alapfeltételek szerződéspótló szabályától, azonban az eltérés tartalmában nem egyeztek meg, a felperes véleményeltérési nyilatkozatában előírt átlagosan 8%-os súlylevonás alkalmazását az alperes nem fogadta el, a felperes pedig nem járul hozzá az alperes által kívánt 7, illetve 10%-os kulcsot tartalmazó kikötéshez. Ily módon a felperes által előírt feltétel érvényesüléséhez szükséges megállapodás nem jött létre. A szerződés a felperes véleményeltérési nyilatkozatában előírt átlagosan 8%-os súlylevonás szerinti tartalommal annak alapján sem jöhetett létre, hogy a vitás feltétel megállapítását a döntőbizottságtól sem kérték. Az alperes a véleményeltérés rendezése tárgyában tartott egyeztetés során egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy az átlagosan 8%-os súlylevonás alkalmazását nem fogadja el, tehát e vonatkozásban az alapfeltételektől való eltérésben nem jött létre közöttük megállapodás. Ilyen tényállás esetében a vita döntőbizottság elé terjesztésére szerződéskötési kötelezettség esetén sincs szükség, ha a megrendelő a megegyezés hiánya folytán a vitás kérdésben a szállítási alapfeltételek szerződéspótló szabályának érvényesülését kívánja. Ezt az álláspontot támasztja alá a 4. sorszámú elvi határozat, amely szerint a szerződéskötési kötelezettség körében a szállítási alapfeltételek szerződéspótló szabálya — a felek eltérésben való megállapodása hiányában — a döntőbizottságot is köti. Az R 13. §-ának (3) bekezdése alatti szabályozás célja nem olyan formális szerződéskötési viták előterjesztésének kikényszerítése, melyek kimenetele az érdekelt felek által a kereset benyújtása előtt egyértelműen felmérhető. A hivatkozott rendelkezésnek nem lehet célja az sem, hogy az ilyen formális szerződéskötési viták elő nem terjesztéséhez a szükségletkielégítést elsődlegesen biztosító megrendelő terhére keletkeztessen hátrányos jogkövetkezményeket. A hivatkozott rendelkezés a szerződés tartalma tekintetében fennálló függő helyzetet csak olyan esetekben rendezi a szállító véleményeltérésnek minősülő nyilatkozatában foglaltaknak megfelelően, amikor a vitás feltételt diszpozitív szabály nem rendezi, s a megrendelő az érdemi elbírálást igénylő vitát ennek ellenére sem terjeszti eldöntés végett a döntőbizottság elé. A hivatkozott elvi határozat a szerződéskötési kötelezettség körében a döntőbizottságot felhatalmazza arra, hogy a szállítási alapfeltételek