Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

68 I. A szerződés megkötése A felperes — a szerződésben foglalt kikötés alapján — kötbér és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a szerződés az alperes hibájából meghiúsult. Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy közöttük szerződés nem jött létre; ő ugyanis a felperes ajánlatát nem fogadta el, arra nem nyilatkozott. A gazdasági döntőbizottság az alperes álláspontját tette magáévá és a felperest a keresetével elutasította. A határozat ellen a felperes felügyeleti szerve megsemmisítési javaslatot terjesztett elő. E szerint a felek között a szerződés a Ptk. 207. §, illetőleg 216. §-aiban foglaltak szerint létrejött, mert a felek a lényeges kérdésekben megállapodtak, illetőleg az alperes részéről a nyilatkozattétel elmulasztása ráutaló magatartásnak minősül és így a szerződést szegő alperes a meghiúsulási kötbért és a kártérítést megfizetni köteles. A KGD elnöke a javaslatban foglaltakkal nem értett egyet. Válaszában az alábbiakra mutatott rá. A sérelmezett gazdasági döntőbizottsági határozat — a javaslatban kifejtett állásponttal szemben — helyesen utalt arra, hogy az alperes február 27-én kelt levelét ajánlattételre való felhívásnak kell tekinteni és így a felperes április 9-én kelt nyilatkozata ajánlattételnek minősül. A Ptk. 216. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése értelmében a nyilatkozattétel elmulasztása — ha az nem ráutaló magatartás — csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak. Az alperes ajánlati felhívása alapján a szerződési akaratnak ráutaló magatartással való kifejezése nem állapítható meg. A Ptk. 207. §-ában foglaltak szerint a szerződés létrejöttéhez az szükséges, hogy a felek a lényeges kérdésekben megállapodjanak. Az ajánlati felhívásban a teljesítés időpontja nem szerepel, nem lehet tehát szó arról, hogy a felek az alperes ajánlati felhívása alapján a teljesítés időpontjában megállapodtak. A szerződés egyik lényeges kelléke tehát hiányzik. A javaslat a felperes — helyesen ajánlatnak tekinthető — nyilatkozatának arra a részére is utal, amely szerint: „Ha jelen levelünk vételétől számított 8 napon belül önök véleményeltérést nem közölnek, akkor a szerződés elfogadottnak és az ügylet a szerződés szerinti tartalommal létrejöttnek lesz tekintendő akkor is, ha az aláírt szerződéspéldány nem is érkezik vissza hozzánk ezen határidőn belül". A felperes által egyoldalúlag előírt nyilatkozattételnek az alperes által történt elmulasztása azonban az adott körülmények között nem minősül ráutaló magatartásnak. Mivel pedig a Ptk.-nak a felek jogviszonyában irányadó rendelkezései a szerződésnek „hallgatás" útján történő létrehozását nem ismerik, a felek pedig ilyen irányú megállapodást nem kötöttek, — az április 9. napján kelt felperesi levélnek a 8 napon belüli nyilatkozattételre, illetve ennek elmulasztása esetén a szerződés létrejöttére vonatkozó kikötése szemben áll a jogszabályi rendelkezéssel, az tehát nem joghatályos. A fél egyoldalú nyilatkozattal jogcselekményének időbeli hatályát korlátozhatja, de szerződést keletkeztető hatást a Ptk. 216. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére ahhoz nem fűzhet.