Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

I. A szerződés megkötése 65 nak, illetőleg a költségtényező összegének meghatározásával a felek vitáját rendezheti. Annak érdekében, hogy az ilyen szerződések körében az árrendezés révén elérni kívánt célok megfelelően érvényesüljenek, s a döntőbizottsági gyakorlat is az árpolitikai célkitűzésekkel összhangban alakuljon, kívánatos, hogy a gazdasági döntőbizottságok döntéseiket árhatósági szakvéleményre támaszkodva hozzák meg. Áll ez különösen az építésiszerelési munkákra, amelyeknél az árat helyi körülmények vagy individuális jellegű költségfeltételek figyelembevételével kell kialakítani, s ezek kapcsán gyakran keletkezik olyan vita, amelynek eldöntése, illetőleg a költségfeltételek meghatározása különleges tapasztalati ismereteket és szakértelmet igényel. Ezért az ilyen döntések hozatala előtt az arra illetékes építésügyi hatóság — vagyis a szolgáltatás tárgyához igazodóan az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vagy az Országos Vízügyi Hivatal [1/1968. (VI. 8.) ÁH. számú államtitk. rendelkezés 1. sz. melléklet 6. H—I., 7/a és 14/aa pont] — szakvéleményének beszerzése nélkülözhetetlen. Mindezek irányadók arra az esetre is, ha a felek építési-szerelési vagy építés-tervezési szolgáltatásra vonatkozó szerződéssel kapcsolatos árvitájukkal szerződéskötési kötelezettség körén kívül fordulnak a gazdasági döntőbizottsághoz. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a D 1969. évf. 2. sz. 65. old. 1382. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 207. § (1) és (2) bek., 366. § (1) bek., 398. § (2) bek., 409. § (1) bek., az R 13. § (1) és (2) bek., 17. §, a VR 5. §, 6. § (4) bekezdésében fogLaltakkal. 520. sz. állásfoglalás A szerződéskötési kötelezettség körében véleményeltérés folytán a szállítási szerződés létrejöttében előállott függő helyzet — korábbi megállapodás hiányában, vagy ha a megrendelő a szerződési nyilatkozatát előbb vissza nem vonja — akkor szűnik meg, amikor a vita előterjesztésére megállapított határidő eredménytelenül lejár, illetőleg a vita időben történő előterjesztése esetén akkor, amikor a döntőbizottság a vitát eldönti. A gyakorlatban felvetődött az a kérdés, hogy ha a szerződéskötési kötelezettség körében a véleményeltérési nyilatkozat alapján keletkezett szerződéskötési vitát a megrendelő nem terjeszti az illetékes gazdasági döntőbizottság elé, a szerződést a véleményeltérési nyilatkozat kézhezvételének, avagy a szerződési vita előterjesztésére megállapított határidő eredménytelen elteltének időpontjában kell-e létrejöttnek tekinteni. Felvetődhet az a kérdés is, hogy van-e joghatása annak, hogy nem a megrendelő, hanem a szállító terjeszti elő a szerződési vitát a megállapított határidőn belül. 5 A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata