Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

í. A szerződés megkötése 55 dolgozóval már kapacitáslekötési szerződést (R 60—62. §) kötött. Természetesen mérlegelni kell ennek a más feldolgozónak az érdekeit és azt is, hogy a népgazdasági érdek melyik szükséglet kielégítését kívánja meg inkább. Ha a gazdasági döntőbizottság a korábbi megrendelővel a szerződést létrehozza, a szállító nyilvánvalóan nem tud majd eleget tenni a kapacitáslekötési szerződésének és ennek folytán kapacitáslekötési díjat és esetleg kártérítést is lesz köteles fizetni a kapacitáslekötési szerződésben érdekelt feldolgozónak. A szállító „méltányos érdekeivel" kétségtelenül ellenkeznék, hogy ezeket a terheket véglegesen ő viselje. Ezért ilyen esetben a gazdasági döntőbizottság a korábbi megrendelővel az új szerződést általában csak akkor hozza létre, ha a korábbi megrendelő ezeket a terheket magára vállalja, feltéve, hogy ez a megrendelő méltányos érdekeit nem sérti még súlyosabban. Ha a szállító az említett más feldolgozóval nem kapacitáslekötési szerződést, hanem szállítási szerződést kötött már és a termék szerződéskötési kötelezettség körébe tartozik, az előbb említett feltételek, körülmények pedig fennállanak, a gazdasági döntőbizottság végső soron — az R 24. §-a alapján — annak érdekében, hogy a korábbi megrendelővel a szerződést létre lehessen hozni, a más feldolgozóval már megkötött szállítási szerződést fel is bonthatja vagy megszüntetheti. Hangsúlyozni kell azonban, hogy erre csak végső esetben és akkor kerülhet sor, ha népgazdasági érdekből a korábbi megrendelő szükségletének a kielégítése mutatkozik indokoltnak; a már megkötött szerződés felbontása vagy megszüntetése kétségtelenül zavart okozhat és ezért ettől lehetőleg tartózkodni kell. d) A 10. § alapján a szállító nem kérheti a gazdasági döntőbizottságtól a szerződés létrehozását. A jogszabály szerint a gazdasági döntőbizottság csak a „megrendelő kérelmére" hozhatja létre a szerződést. Kétségtelen, hogy olyan, erősen kivételező szabályról van itt szó, amelyet kiterjesztően értelmezni nem lehet. Ennélfogva ezen az alapon a szállító kérelmére a szerződést nem lehet létrehozni. Következik ez egyébként abból is, hogy ez a jogszabály is a szükségletkielégítést tartja szem előtt, a szükségletet pedig legjobban a megrendelőnek kell ismernie és neki kell eldöntenie, hogy ennek érdekében a szerződésre szükség van-e. e) A 10. § alapján a szállítási szerződésen felül bizományi szerződés is létrehozható. A jogszabály a „szerződés" kifejezést használja, tehát nem korlátozza a gazdasági döntőbizottság jogkörét a szállítási szerződés létrehozására. E rendelkezés alapján a termékforgalmat, vagyis a termékértékesítést, illetve a termékbeszerzést [25/1967. Korm. számú rendelet 1. § (1) és (2) bek.] közvetítő szerződések hozhatók létre, tehát a szállítási szerződésen felül a bizományi szerződés is. f) A 10. § alapján a szerződést csak egészen kivételesen lehet ismételten létrehozni. A jogszabály nem zárja ki, hogy a gazdasági döntőbizottság több ízben is létrehozza a szerződést, tehát olyan esetben is, amikor a kapcsolatot