Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

I. A szerződés megkötése 49 Kétségtelen, hogy az ügy gazdasági döntőbizottsága elé terjesztésének csak akkor van jelentősége és értelme, ha a gazdasági döntőbizottság a vitásként eléje terjesztett kérdéssel érdemben foglalkozhatik és az ügyben a leghelyesebbnek talált döntést hozhatja. Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az R 13. §-ának (2) és (3) bekezdése nem alkalmazható, ha a vitás kérdést szállítási alapfeltételek diszpozitív szabályai rendezik és attól csak az egyik fél akar eltérni; ilyenkor az ügy gazdasági döntőbizottság elé terjesztésének nincs helye, hanem a szerződés enélkül, a diszpozitív szabálynak megfelelően létrejön. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a D 1967. évf. 11. sz. 430. old. 1244. sorsz. alatt. b) Vö. az R 6. §, 13. §-ában foglaltakkal. 509. sz. állásfoglalás Beszerzési kontingensnek a kijelölt kedvezményezett által igénybe nem vett részére — eltérő hatósági rendelkezés hiányában — a szállítót szerződéskötési kötelezettség nem terheli. A szocialista szervezetek közötti termékforgalom jogi szabályozása a felek szerződéskötési szabadságának elvi alapján áll. A 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban rendelet) 2. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a kormány népgazdasági érdekből a termékforgalmat meghatározott körben különböző adminisztratív előírásokkal is szabályozza. Egyik ilyen eszköz a beszerzési vagy értékesítési kontingens megállapítása. A rendelet 4. §-ának (3) bekezdése szerint beszerzési kontingens esetén a kijelölt szállítót kontingense erejéig a kijelölt kedvezményezettel szemben szerződéskötési kötelezettség terheli. A beszerzési kontingensek volumenének és összetételének megállapítása csak a várható szükségletek közgazdasági módszerekkel történő becslésén alapulhat, éppen ezért a tényleges szükséglet ettől mind a volumen, mind az összetétel tekintetében eltérhet, s emellett a gazdasági élet változó követelményeinek hatására is a kontingens előírásától eltérően alakulhat. Ezért a gyakorlatban előfordulhat, hogy a kijelölt kedvezményezett a beszerzési kontingenst egészben vagy részben nem használja fel. A rendelet már idézett 4. §-ának (3) bekezdése szerint „Ha a kedvezményezett a részére megállapított termékmennyiségre egészben vagy részben nem tart igényt — amennyiben az Országos Anyag- és Árhivatal eltérően nem rendelkezett — az igénybe nem vett mennyiségeket a szállító szabadon értékesítheti". A rendelet idézett (3) bekezdése tehát a szállító szabad értékesítését csak annyiban korlátozza, hogy lehetővé teszi, hogy az Országos Anyagés Árhivatal eltérően rendelkezzék. Ilyen eltérő rendelkezés hiányéban azonban a kedvezményezett által igénybe nem vett termékmennyiség tekintetében a szállítót szerződéskötési kötelezettség nem terheli, mint4 A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata