Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

32 I. A szerződés megkötése költségének megtérítésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes megrendelése alapján a szerződés megkötésében bízva és a gyártás viszonylag hosszú átfutási idejére figyelemmel végzett előzetes munkák szükségessége folytán a fenti összegű, a szerződés megkötésének elmaradása miatt máshol meg nem térülő kára keletkezett. Az alperes azzal védekezett, hogy a szerződés a felperes magatartása miatt azért nem jött létre, mert a felperes túlzottan magas árat kért. A gazdasági döntőbizottság a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezésében azt a jogi álláspontot támadta, amely szerint az R 12. §-ának (1) bekezdésében írt megtérítési kötelezettség a megrendelőt csak akkor terheli, ha a szállító a megrendelő által megjelölt feltételekkel lett volna hajlandó szerződést kötni. A KGD a fellebbezést — az alábbi indokolással — elutasította. Az R 12. §-a (1) bekezdésének második mondata — megfogalmazását illetően — nem hagy kétséget afelől, hogy a jogszabály a szállítási szerződések körében a Ptk. 212. §-ának (1) bekezdésében írt diszpozitív jellegű általános ajánlati kötöttség alól kivételt konstruált. A fő szabály szerint [Ptk. 212. § (1) bekezdés] az ajánlattevő kötve van az ajánlatához. A kivételt jelentő említett szabály szerint pedig a szállítási szerződések körében a megrendelő szerződési nyilatkozatát (vételi ajánlatát) szankció mellett visszavonhatja akkor is, ha az már hatályossá vált, vagyis a másik félhez megérkezett. Másrészt a Ptk. 213. §-ának (2) bekezdéséből következik, hogy a szerződés megkötése során egyidejűleg csak az egyik felet lehet ajánlati kötöttségben levőnek tekinteni, minthogy az ajánlattól eltérő elfogadással az ajánlat hatályát veszti, s a válasznyilatkozat minősül új ajánlatnak. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az R említett rendelkezése csak azt az esetet kívánta rendezni, amikor a megrendelő a saját vételi ajánlatát vonja vissza, nem pedig azt is, amikor a szállítói ajánlatot elutasító megrendelői nyilatkozatot tesz. Az iratok szerint a felperes a megrendelésre (vételi ajánlat) eltérő tartalmú rendelésigazolást adott (eltérő elfogadás). Ezzel a megrendelés hatályát vesztette és helyébe lépett új ajánlatként a felperes ajánlata (rendelésigazolás), majd ismét az alperes augusztus 19-i ajánlata, amelyet viszont a felperes az augusztus 31-i egyeztetés alkalmával elutasított. Ez alkalommal azonban lényegében csak abban állapodtak meg, hogy megkísérlik a pénzügyi problémákat rendezni. Mivel pedig az alperes ezt követően ajánlatot (szerződési nyilatkozatot) nem tett, nem lehet szó részéről annak visszavonásáról sem, s így az alperes szeptember 26-i táviratát csak akként lehet értékelni, hogy abban a szerződéskötési kísérletnek — az alperesi árajánlat felperes által el nem fogadásával bekövetkező — eredménytelenségét az alperes csupán konstatálta. Jogalap hiányában tehát a gazdasági döntőbizottság a felperes keresetét helyesen utasította el. JEGYZET: a) Eredetileg közölve D 1969. évf. 1. sz. 22. old. 1371. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 212. §, 213. § (2) bek., az R 9. § (1) bek. bj pont, 12. § (1) bekezdésében foglaltakkal.