Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
188 VI. Szerződésszegés és felelősség folytán kára következett be — kártérítési igényét az általános szabályok szerint érvényesítheti. ad II. Felmerül az a kérdés is, hogy a Te. A. 12. §-a alapján a kivitelező és a tervező között keletkezett kármegosztási viták gazdasági döntőbizottság hatáskörébe tartoznak-e. Kétségtelen, hogy a kivitelező és a tervező a megrendelővel áll szerződési viszonyban, kettőjük között közvetlenül szerződés nem jön létre. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a kivitelezési munkaeredmény megvalósulásához egyaránt szükséges a tervező és a kivitelező tevékenysége. Evégből a jogi szabályozás olyan szerződéses láncolatot hoz létre, amelyben — az építtető közvetítésével — a tervező és a kivitelező a legszorosabb kooperációs kapcsolatba kerül egymással. Ez a kapcsolat tartalmazza azoknak az elemeknek túlnyomó részét, amelyek a szocialista szervezetek szerződési kapcsolataira jellemzőek. Ez a szoros kooperáció megteremti annak előfeltételeit, hogy a tervező és a kivitelező között a kivitelezéssel kapcsolatban közösen okozott kár megosztása tárgyában keletkezett vita gazdasági döntőbizottsági hatáskörben kerüljön elbírálásra. JEGYZET: a) Eredetileg közölve D 1969. évf. 6. számában. b) Vö. a Ptk. 340. § (1) bek., 344. §, 357. § (1) bek., a VR 10. §, 13. §, 23. §, Ép. A. 12. §, 21. §, 29. §, a Te. A. 6. §, 10. §, 13. §, valamint az ER 4.§(1) bek. b) pontjában foglaltakkal. 547. sz. állásfoglalás Kártérítési ügyben nem köti sem az alperest, sem pedig a döntőbizottságot a korábban ugyanazon felek között azonos szerződésszegésből eredő kötbéres ügyben hozott határozat. Az R 48. §-a értelmében a kártérítési felelősséget — ugyanúgy mint a kötbérfelelősséget — a vétkesség alapozza meg. Jogalkalmazási problémaként vetődött fel, hogy ebből nem az következik-e, hogy ha a kötelezett már fizetett kötbért, akkor a kártérítési ügyben a vétkességet külön vizsgálni nem kell. — Ezzel kapcsolatban felmerül az anyagi jogerő kérdése. Az anyagi jogerő, mint általános eljárási jogelv azt jelenti, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt ugyanazon felek — ideértve azok jogutódait is — egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő elemei tehát: 1. ugyanazon felek (ideértve azok jogutódait is), 2. ugyanazon tényalap és 3. ugyanazon jog. A szóban levő kártérítési ügyben az első két elem (ugyanazon felek és ugyanazon tényalap) bizonyos mértékig megvan, de teljesen hiányzik a harmadik elem, az ugyanazon jog. A kötbér és a kártérítés ugyanis különböző jog. Ebből következik, hogy a kötbéres ügyben hozott határozat anyagi jogereje a később indított kártérítési ügyre nem terjed ki.