Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
186 VI. Szerződésszegés és felelősség azt a kérdést, hogy ilyen esetben a műszaki tervek hibája folytán milyen magatartás várható el a kivitelezőtől, nem megfelelő eredmény esetén hogyan alakul a megrendelő kockázata és a vállalkozó felelőssége. A kivitelező elvárható magatartása szempontjából a VR 10. és 13. íjaiban foglalt szabályokat kell figyelembe venni. A 10. § szerint a vállalkozási szerződés megkötése és teljesítése során a feleknek kölcsönösen együttműködve kell eljárniok. Kötelesek haladéktalanul értesíteni egymást minden olyan körülményről, amely a szerződésnek megfelelő teljesítést veszélyezteti vagy gátolja. Ezt az általános együttműködési szabályt a 13. § meghatározott szempontból részletezi és konkretizálja. A VR 13. §-a — a Ptk. 390. §-ának megfelelően — előírja, hogy ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni, a figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja vagy nem szolgáltat alkalmas anyagot, a vállalkozó elállhat a szerződéstől. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni. Nem folytathatja azonban a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértéséhez, vagy az élet- és vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetéséhez vezetne. Az építési (vállalkozási) szerződés alapján megvalósuló munkaeredmény a megrendelő szükségletének kielégítését célozza. Az ezzel kapcsolatos konkrét igényeket, illetőleg a vállalkozó ezzel kapcsolatos kötelezettségeit rendszerint a műszaki terv tartalmazza. A szocialista együttműködés elvének nem felelne meg, ha a jogszabály a kivitelezőt a műszaki tervek puszta tudomásulvételére és az ezeknek megfelelő munkaeredmény létrehozására kötelezné és nem szorítaná rá arra, hogy magatartásával odahasson, hogy az építtető számára valóban használható, célszerű mű jöjjön létre. Lényegében ezzel függ össze az is, hogy a teljesítési lehetetlenséget mindkét félnek saját tevékenységi körén belül észlelnie és a másik féllel közölnie kell. Egyébként a célszerűtlen munkavégzés a társadalom javainak összértékét is csökkentené. Minthogy a kivitelezőtől a kellő szakértelem elvárható, sőt a nagyobb szakmai felkészültség — rendszerint — az ő oldalán van, a jogszabály előírja figyelmeztetési kötelezettségét és annak elmulasztását felelőséggel szankcionálja. A jogszabály tehát mindenekelőtt azt a pozitív magatartást kívánja meg a kivitelezőtől, hogy a tervdokumentációt a szakvállalattól elvárható gondossággal vizsgálja meg. Ha ennek eleget tesz, de a hiba olyan természetű, hogy az elvárható gondosság mellett fel nem ismerhető, a kivitelező terhére kártérítési jogkövetkezményeket alkalmazni nem lehet. Ha azonban az előbbiekben részletezett gondosságot elmulasztja a kivitelező és olyan hibát nem észlel, amelyet az elvárható gondosság mellett észlelnie kellett volna, a figyelmeztetés elmulasztásával a jogszabályban írt kötelezettségét megszegi és ezért kártérítéssel tartozik. Ha figyelmeztetési kötelezettségének eleget tesz, abban az esetben