Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

VI. Szerződésszegés és felelősség 181 A szállítási szerződések rendeltetése, hogy előmozdítsák azoknak a szükségleteknek a kielégítését, amelyek a népgazdasági terv célkitűzéseit megvalósító gazdasági tevékenység során jelentkeznek. E rendeltetésüket a termékforgalom szervezése útján töltik be [R 1. § (1) és (2) bekezdése]. Ily módon a szerződéseknek a vállalatok tevékenységében fontos gazdasági és jogi szervező szerepe van. A szerződések megnövekedett szerepe azt is jelenti, hogy a vállalat termelési programja nagyrészt rájuk épül. Amikor a szükséglet felme-i rültekor a megrendelő szerződéskötést kezdeményez, a szállító a szer-* ződés megkötésével nyilvánvalóan nem várhat addig az időpontig, ameddig a termék előállításához szükséges valamennyi alap- és segédanyagot, félkészterméket, alkatrészt, tartozékot már szerződésileg sikerült lekötnie. A gazdasági körülmények, s általában a piaci viszonyok ismerete alapján a szállító vállalat a megrendelői igény jelentkezésekor képes felmérni a termelés lehetőségeit, ezek között a beszerzési adottságokat is. Az ésszerű kockázat-vállalás lehetőségére is figyelemmel tehát nem kifogásolható, ha a szállító vállalat úgy köti meg a szállítási szerződést, hogy a fentebb említett anyagok még nem állnak rendelkezésére. Amennyiben azonban az eset körülményeiből az tűnik ki, hogy a szállító tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az említett anyagokat a késztermék előállításához szükséges időre nem lehet beszerezni, akkor a késedelem miatti vétkessége (gondatlansága) megállapítható (culpa in contrahendó). Ilyen esetben ugyanis a szállító az R 8. §-ában foglalt rendelkezés megsértésével olymódon kötötte meg a szerződést, amely ,,a termelés lehetőségeinek" a szerződések stabilitásának és a bennük foglalt teljesítési érdekkielégítés követelményének nem felel meg. JEGYZET: a) Eredetileg közölve GY 647. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 198. §, 239. § (1) bek., 277. § (1) bek., 315. §, 318. §,339.§(1) bek., 358. § (1) bek., valamint az R 36. § (1) bek., 48. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakkal. 543. sz. állásfoglalás Ha a termelő a kereskedelmi vállalattal úgy állapodik meg, hogy valamely általa előállított, különleges igény kielégítésére szolgáló árut meghatározott időn át kizárólag csak ennek a részére értékesíti, de a kikötött időszak alatt a megállapodás ellenére ugyanabból az áruból értékesítés végett más vállalatnak is ad, bekövetkezhet a teljesítés lehetetlenülése, s a kötelezettnek ezen alapuló kártérítési — megfelelő esetekben kötbér — felelőssége. Az ilyen szerződésszegés akkor is kötbér- és kártérítési szankciót vonhat maga után, ha a teljesítés nem vált lehetetlenné.