Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

V. A szerződés teljesítése 173 A felek fűrészáru szállítására kötöttek szerződést. A felperes megrendelő a szerződés kikötésén alapuló szállítási utasításban akként intézkedett, hogy a szállító az I. negyedévi mennyiséget „A" felhasználó, a II. negyedévi mennyiséget pedig „B" felhasználó részére szállítsa le. Az alperes szállító az I. negyedévben szállítási kötelezettségének nem tett eleget, majd április 10-én az I. negyedévi mennyiségnek megfelelő fűrészárut „B" felhasználó telepére szállított le. Az alperes a késedelmi kötbérigényt csak április 1. és 10. napja közötti késedelem tekintetében ismerte el és arra hivatkozott, hogy a gazdasági döntőbizottság állandó gyakorlata szerint a teljesítést elsősorban a korábbi hátralékokra kell elszámolni, és így az április 10-i küldeményt az I. negyedévi szállítási kötelezettségének teljesítéseként kell figyelembe venni. Ebből a szempontból — álláspontja szerint — nincs jelentősége annak, hogy a megrendelő melyik felhasználójának adta át a szóban forgó mennyiséget. A szállító arra is hivatkozott, hogy a megrendelő nem is jogosult szállítmányát a II. negyedévi kötelezettségei teljesítésére fordítani, minthogy annak határideje a teljesítés időpontjában még nem járt le. A gazdasági döntőbizottság alperes védekezését alaptalannak találta és marasztaló határozatának indokolásában az alábbiakra mutatott rá: A reális teljesítés elvével összhangban az R 27. §-a megköveteli, hogy a szállítási szerződést tartalmának megfelelően az abban meghatározott valamennyi feltétel szerint teljesítsék. Ebből következik, hogy a szerződést nemcsak mennyiség, minőség és választék szerint a kellő időben, hanem azon a helyen is kell teljesíteni, amelyet a felek megállapodása előír. A szükségletek kielégítése érdekében a teljesítés helyének jelentősége van mind a szállítási szerződések felek közötti közvetlen gazdasági céljának megvalósításánál, mind a megrendelő szerződés alapján vállalt egyéb kötelezettségei teljesítésénél. A megrendelőnek az az intézkedése, amely az I. negyedévi mennyiséget „A" felhasználóhoz, a II. negyedévi mennyiséget pedig „B" felhasználóhoz irányította, ilyen kötelezettségei teljesítésével van összefüggésben és nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a „B" felhasználó részére leszállított fűrészárut a szállító azon kötelezettségének teljesítésére fordítsa, amely a szerződés kiegészítő részét képező szállítási rendelkezés szerint a szállítót „A" felhasználó részére történő szállításra kötelezte. A gazdasági döntőbizottság állandó gyakorlata szerint a teljesítést elsősorban a korábban esedékessé vált kötelezettségekre kell elszámolni. Ez a gyakorlat azonban csak abban az esetben érvényesül, ha ugyanazon felek között, ugyanazon feltételek mellett történő folyamatos szállításról van szó. Ha azonban a felek megállapodása szerint a szállítónak különböző helyekre, illetőleg különböző felhasználók részére kell teljesítenie, a helymegjelölés, illetőleg a megjelölt helyre történő szállítás a teljesítés elbírálásának egyik döntő ismérve. Kétségtelen ugyanis, hogy ilyen esetben nem azonos, hanem egymástól különböző kötelezettségekről van szó, amelyeket a fentiek szerint elszámolni nem lehet.