Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)
146 V. A szerződés teljesítése sítésekor vámköteles, vagy magasabb vám alá esik, mint a szerződés megkötésekor és ára nem hatósági ár, a felek a szerződéskötéskori ártól megegyezéssel eltérhetnek. Megegyezés hiányában az az ár érvényes, amelyben a szerződést megkötötték, de a szállító külkereskedelmi vállalat a szerződésnek az ár tekintetében való módosítása iránt a Ptk. 241. §-a alapján a gazdasági döntőbizottsághoz fordulhat. b) Ha az importáru a szerződés teljesítésekor vámköteles és ára rögzített (fix) hatósági ár — ha az áru a szerződéskötéskor nem is volt vámköteles — a teljesítéskor érvényes ezt a hatósági árat kell fizetni, kivéve, ha az árhatóság másként rendelkezett. Ez az irányadó abban az esetben is, ha az áru ára a maximált árformába tartozik és a felek kifejezetten a maximált hatósági ár alkalmazásában állapodtak meg. c) A szállító külkereskedelmi vállalat, ha a szerződésben vállalt kötelezettségét késedelmesen teljesíti és a szerződésszegés a terhére róható, az annak folytán bekövetkezett vámfizetési kötelezettségből, illetőleg vámemelkedésből eredő többletterhet viselni tartozik. A fentiek a külkereskedelmi vállalatok bizományi és társasági szerződéseire nem vonatkoznak. Előfordul, hogy a vámszabályok változása folytán valamely áru, amely a szerződéskötéskor még vámmentes volt, a teljesítéskor már vámköteles lesz, vagy a szerződéskötéskori vámja a teljesítésig emelkedik. A vita tárgya ilyenkor az, hogy a vám ártényezőnek minősül-e vagy az ártól független, egyéb ráfordítási költségnek (köztehernek) — továbbá, hogy a vámot, illetőleg az annak megnövekedéséből eredő többletterhet a belföldi megrendelőnek vagy a külkereskedelmi vállalatnak kell-e viselnie. A kérdés megoldásánál abból kell kiindulni, hogy a vám ártényező, amelyet ennélfogva az ár kialakítása, illetőleg meghatározása alkalmával szükségképpen figyelembe kell venni. A cél ugyanis általában az, hogy a külkereskedelemnek módja legyen a vámot a belföldi megrendelőre (vevőre) áthárítani, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy ez utóbbi azt a továbbadási árban miként tudja érvényesíteni. ad a) Ha az importárunak a szerződéskötéskor hatósági ára volt és vám nem terhelte, a szerződés teljesítésekor viszont az ára már nem hatósági ár és vámkötelezettség alá is esik, a vám viselésének kérdésében a 9,1967. (ÁT 46.) ÁH számú utasítás 23. §-ának (4) bekezdését kell irányadónak tekinteni. Eszerint pedig abban az esetben, ha a szerződés teljesítésekor az ár nem hatósági ár, a felek a szerződéskötéskor érvényben volt ártól megegyezéssel eltérhetnek. A szerződéskötéskori ár — akkor még a cikk nem lévén vámköteles — vámot nem foglalt magában, az időközben hatályba lépett rendelkezések következtében fizetendő vámot a felek a megegyezésükkel kialakítandó árban megfelelően figyelembe vehetik, ami így egyben a vám viselése kérdésében való megállapodásukat is jelenti. Ha az árban a feleknek megegyezniük nem sikerül, az az ár érvényes, amelyen a szerződést megkötötték, de a szállító külkereskedelmi vállalat a Ptk. 241. §-a alapján a szerződésnek az ár tekintetében való módosítása végett a gazdasági döntőbizottsághoz fordulhat. A döntőbizottságnak a vita elbírálása során figyelemmel kell lennie arra, hogy a
