Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

ÍV. A szerződés módosítása 137 talmú akadályközlésére és határidő-meghosszabbítás iránti kérelmére hivatkozással, az október 20-ig már meghosszabbított teljesítési határidőnek október 31-ig történő további kötbérmentes meghosszabbításához való hozzájárulást kért. Ezt a levél tárgyrovatában akadályközlésként és szállítási póthatáridő kéréseként jelölte meg. A felperes az október 25-én kelt levelében, az október 20-i határidőtől számítandó kötbérigényének a bejelentése mellett, a további határidő-meghosszabbítás iránti kérelmet elutasította. A Központi Gazdasági Döntőbizottságnak az alaphatározatában hivatkozott állandó gyakorlata csak azt a kérdést dönti el, hogy kötelezi-e a szállítót az általa felajánlott póthatáridő akkor is, ha a megrendelő azt nem fogadta el, de a számára megfelelő póthatáridő megállapítása iránt nem indított eljárást. Nem dönti el azonban azt a kérdést, hogy milyen hatályú, illetve mennyiben minősíthető póthatáridőnek a szállító által a teljesítési határidő lejárta előtt szerződésmódosítás céljából felajánlott újabb határidő. Ennek a kérdésnek a vizsgálata nélkül viszont nem megalapozott az alaphatározatnak az a megállapítása, hogy póthatáridő megjelölésére nem került sor, s ezért a hivatkozott állandó gyakorlat sem alkalmazható. Az alperes a fentiek szerint az október 13-i levelében az október 20-i határidőben való teljesítés akadályát, valamint azt is közölte, hogy milyen újabb határidő alatt kíván teljesíteni és ettől eltérő póthatáridőt a felperes kötbérbejelentő levelére sem jelölt meg. A jogszabály csak azt írja elő, hogy késedelem esetében a fél köteles póthatáridőt megjelölni. Ebből nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a teljesítési határidő lejárta előtt a szállító által megjelölt újabb határidőt ne lehetne póthatáridőnek minősíteni. Egyébként sem kizárt, hogy a felek a póthatáridőben már a szerződés szerinti határidő lejárta előtt megállapodjanak. A jogszabály a kötelezettnek a póthatáridőben való teljesítésre ösztönzése érdekében írja elő, hogy ha az a póthatáridőben sem teljesít, kötbérfizetési kötelezettsége a póthatáridő elteltével újra kezdődik. Ezért a szerződések teljesítéséhez fűződő népgazdasági érdekekkel is ellenkeznék az olyan megszorító értelmezés, amely szerint a szállítónak a szerződésben meghatározott határidő lejárta előtt újabb szállítási határidő vállalására irányuló nyilatkozatát csak akkor lehetne a reális teljesítési szándékot kifejező kötelező nyilatkozatnak tekinteni, ha a jogosult szerződésmódosítás formájában azt elfogadja. Az alperes által felajánlott október 31-i határidőt tehát szerződésmódosítás hiányában póthatáridőnek kell tekinteni, ami az alperest a már fentebb említett gyakorlat szerint köti. A felperesnek az október 31-i póthatáridő eredménytelen elteltével újra kezdődő kötbérigénye pedig a keresetlevél előterjesztésekor — a következő év április 27-én — még nem évült el. Ezért az alperes kötbérfizetési kötelezettségét vétlensége hiányában — az alaphatározattól eltérően — meg kellett állapítani.