Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

114 III. A szerződés érvénytelensége rációjára irányult, amely az adott körülmények között a Ptk. 210. § (1) bekezdése alapján lehetséges. A kereset tartalmából kitűnőleg lényegében felperes az alperessel nem megfelelő hátsó kerékagyra kötött szállítási szerződést támadta meg. A Ptk. 210. § (1) bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja többek között akkor, ha a tévedését a másik fél okozta. Nyilvánvaló, hogy a felperes tévedését — még akkor is ha ez történetesen szubjektíve fel nem róható — az alperes által átadott hibás katalógus okozta és nem kétséges az sem, hogy a helytelen tájékoztatás következtében a felperes lényeges körülmény tekintetében volt tévedésben, mert a katalógusban megjelölt pótalkatrészek a jelzett traktorokhoz nem használhatók. A szállítási szerződés megtámadásának tehát helye van. A Ptk. 236. § (1) bekezdése értelmében a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. Ugyanezen törvényhely (2) bekezdésének a) pontja szerint a megtámadási határidő a tévedés felismerésekor kezdődik. A fentiek szerint megállapítható, hogy a felperes a tévedésről a szeptember 7-én hozzá érkezett alperesi közlésből értesült. A június 30-i levelében ugyanis a felperes a felmerült kifogások folytán — a kérdés tisztázatlanságára tekintettel — még felvilágosítást és közlést kért. Ekkor még nem tudta, hogy a kérdéses pótalkatrészek nem megfelelőek, egyébként nem lett volna szükség az alperestől további tájékoztatásra. Mivel tehát a felperes ezek szerint a tévedés felismerésétől számított egy éven belül az alperessel nemcsak a megtámadást közölte, hanem keresetét is előterjesztette, a megtámadási kereset kellő időben érkezett a döntőbizottsághoz. Minthogy a felperes a szerződés megkötésekor lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, s azt az alperes okozta, a tévedés felismerésétől számított egy éven belül pedig a tévesen kötött szerződésből folyólag — bár eredetileg tévesen minősített — igényt a gazdasági döntőbizottság előtt érvényesített, a felek között létrejött szállítási szerződést érvénytelennek kellett nyilvánítani. Érvénytelen szerződés esetében a Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani. Az alperest tehát a teljes vételár visszafizetésére kellett kötelezni. Az alperest természetszerűen megilletik a nem megfelelő pótalkatrészek, s ezért ezek viszszaadásáról — az eredeti állapot helyreállítása érdekében — ugyancsak intézkedni kellett. A fentiekre figyelemmel a határozat elutasító rendelkezését hatályon kívül kellett helyezni és az alperest a határozat marasztalása alapján meg nem térülő vételárkülönbözet visszafizetésére is kötelezni kellett. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a GY 617. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 210. § (1) bek., 235. § (1) bek., 236. §, 237. §, valamint az EB. 26. §-ában foglaltakkal.