Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

110 J/7. A szerződés érvénytelensége hitelezési tilalom a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéssel kapcsolatos pénzbeli és egyéb juttatásokra nem vonatkozik. Így a tételes rendelkezések nem adnak alapot olyan következtetésre, hogy tiltott áruhitelek nyújtása esetében a semmisségnél enyhébb jogkövetkezmény volna alkalmazható. Ezt a következtetést az a tény is alátámasztja, hogy gazdasági életünkben az új gazdaságirányítási rend bevezetése óta sem következett be olyan változás, amely a hitelezési tilalom enyhítését indokolná, sőt a gazdaságpolitikai elvek intenciójának az felel meg, ha a gazdálkodó szervek áruhitelek útján pótlólagos pénzeszközökhöz nem jutnak. Az új gazdaságirányítási rendszer jelenlegi szakaszában, amikor még nem alakult ki a piaci egyensúly, az áruhitel gazdaságilag nem időszerű, mivel az a megrendelők helyzetét gyengítené és a meglevő termelési, illetve gyártmánystruktúra konzerválásához vezethetne. Miután pedig az áruhitel — a hivatkozott jogszabály alkalmazása szempontjából — a hitel fogalma alá esik, a 30 napot meghaladó fizetési határidőben történő megállapodás a hitelezési tilalomról szóló rendelkezést sérti, s mint ilyen jogszabályba ütközik, tehát semmis. Természetesen itt is figyelembe kell venni, hogy a tervszerződések körében az ún. részleges érvénytelenség elve érvényesül. A semmisség jogkövetkezményei ugyanis csak az érvénytelen kikötésre vonatkozóan állnak be. [Ptk. 238. § és 402. § (2) bek.] A tiltott hitelezést tartalmazó szerződés tehát általában nem dől meg, hanem csupán az ilyen tartalmú kikötés. A semmis kikötés helyébe pedig nem léphet 30 napos fizetési határidő, mert ehhez a felek megállapodására volna szükség; ez kitűnik a 37/1967. (X. 12.) Korm. számú rendelet 5. § (1) bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, amely szerint a hitelezési tilalom „nem zárja ki, hogy a gazdálkodó szervek 30 napot meg nem haladó fizetési határidőben állapodjanak meg". E rendelkezés célja nyilvánvalóan nem az volt, hogy az esedékesség automatikusan az általános szabályoktól eltérően alakuljon, hanem azt kívánta biztosítani, hogy a megrendelőnek megállapodás esetén kellő idő álljon rendelkezésére a termék megvizsgálására és a fizetés technikai lebonyolítására (számlák átvizsgálására stb.). Ebből következik, hogy ha megdől a tiltott hitelezést tartalmazó kikötés, a fizetési kötelezettség az általános esedékességi szabályokhoz igazodik. ad II. Minthogy az előbbiekben kifejtettek alapján a gazdálkodó szerveknek az a megállapodása, amely 30 napot meghaladó fizetési határidőt tartalmaz, semmis, a gazdasági döntőbizottságok nem hagyhatnak jóvá olyan egyezséget és nem hozhatnak olyan határozatot, amelyben a fizetési határidő a 30 napot meghaladja. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, amikor a követelés tárgya nem ellenszolgáltatás, hanem felelősségi (pl. kötbér, kártérítés) vagy más jellegű követelés. JEGYZET: a) Eredetileg közölve a D 1969. év}. 1. sz. 17. old. 1367. sorsz. alatt. b) Vö. a Ptk. 200. § (2) bek., 238. §, 402. § (2) bek., az R 35. § (1) bek., valamint az ER 35. § (2) bekezdésében foglaltakkal.