Görgey Mihály: A gazdasági döntőbizottságok joggyakorlata. Elvi határozatok, állásfoglalások, jogesetek. 1948-1969 (Budapest, 1970)

íí. A szerződés tárgya és tartalma 101 Egyébként a szállító szerint — minthogy a gazdasági döntőbizottság a szerződési vita során a megrendelő keresetét az izotópvizsgálat tekintetében elutasította — ki van zárva az, hogy az izotópvizsgálattal megállapított minőségi hiba figyelembe jöhessen. A felek közötti vita középpontjában az izotópvizsgálat kérdése áll, ezért a szerződésszegési vita eldöntése kapcsán is felvetődik a szállító részéről végzendő izotópvizsgálat kérdése. A szabvány, valamint egyes jogszabályok — a népgazdasági érdek és a technika fejlettségének figyelembevételével — konkrét meghatározásokat tartalmaznak azokra a vizsgálati módszerekre vonatkozólag, amelyeket a szállítónak saját belső minőségellenőrzése során a teljesítést megelőzőleg el kell végeznie. Jelenlegi jogszabályaink a termékek minőségének vizsgálatával kapcsolatban izotópvizsgálatot nem írnak elő, a döntőbizottság pedig általában nem mehet túl a kötelező szabványokban és más ilyen előírásokban szereplő vizsgálati módszereken. Külön felvállalás hiányában tehát a szállító izotópvizsgálatra általában nem kötelezhető. Természetesen ezen — általában érvényesülő — álláspont mellett előfordulhat olyan eset, hogy a konkrét szállítás tárgya vagy körülményei feltétlenül indokolják a szállító izotópvizsgálatra kötelezését. Erre szerződési vitában csak akkor kerülhet sor, ha annak tárgyi feltételei megvannak. A tárgyi feltételek fennforgását az előbbiekből következőleg nem elvonatkoztatva, hanem többek között ahhoz a szükséglethez igazodva kell vizsgálni, amely a konkrét termékkel kapcsolatban a megrendelő oldalán fennáll. Ebben az esetben is irányadó elv, hogy a szállító az izotópvizsgálat kötelező alkalmazása miatt hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet. Ez azt jelenti, hogy addig, amíg az árkalkuláció, illetve az ármegállapítás ilyen vizsgálat költségét nem foglalja magában, a különbözet, amely az izotópvizsgálatból ered, a megrendelőt terheli. Annak a további kérdésnek az elbírálásánál azonban, hogy a szállító teljesítése szerződésszerű-e, a gazdasági döntőbizottság azt vizsgálja, hogy a szolgáltatás tárgya megfelel-e a szerződésben foglalt, illetőleg a törvényes kellékeknek. Ez a tény bizonyítás kérdése. A bizonyítékokat részben a felek tárják a gazdasági döntőbizottság elé, részben a döntőbizottság hivatalból is beszerezheti azokat. A bizonyítékok köre nincs meghatározva, a gazdasági döntőbizottság az eléje terjesztett bizonyítékok bizonyító erejét szabadon mérlegeli. Az előbbiekből következik, hogy a gazdasági döntőbizottság nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy valamely vizsgálati módot, így az izotópvizsgálatot a bizonyítékok mérlegelésénél nem fogadja el. Az izotópvizsgálat eredménye abban az esetben is döntőbizottsági mérlegelés körébe tartozó bizonyíték, ha a gazdasági döntőbizottság a szerződési vita során a szállítót ilyen vizsgálat lefolytatására nem kötelezte. Valamely szolgáltatás szerződésszerűségének elbírálásánál a döntő körülmény ugyanis az, hogy a termék kellékhibás-e vagy sem, s nem az, hogy a hibát milyen vizsgálat útján állapították meg. Ha tehát az izotópvizsgálattal megállapított hiba olyan természetű, hogy a szerződésben meghatározott termék kikötött vagy törvényes kellékeinek hiányát jelenti, a szállító szerződésszegését meg kell állapítani. A konkrét ügyben a szolgáltatás ilyen alapon kellékhibásnak bizonyult,