Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

írásba kell foglalni, s fel kell tüntetni a dolgozó új munkakörét, munkahelyét, személyi alapbérét és az áthelyezés időpontját [Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdése]. Az Mt. V. 19.§-ának (1) bekezdésében megtalálható általános érvényű szabálynak analógia alapján történő' alkalmazása elől a fegyelmi áthelyezések esetében sem lehet eltekinteni. Abból az alapvető elvből kell kiindulni, hogy a már említett körülmények meghatározásához rendkívül fontos társadalmi és egyéni érdekek fűződnek. Ez mindkét félnek, a munkáltatónak és a dolgozónak is egyaránt érdekében áll. Az áthelyezés végrehajtásához szükséges feltételek megjelölése nélkül a fegyelmi határozat végrehajthatatlanná válik, s emiatt jogbizonytalanság jön létre, ami a munkafegyelem lazulásához vezethet, s az érintett dolgozó egzisztenciális helyzete, ha esetleg csak átmeneti időszakra is, bizonytalanná válik. Áthelyezési intézkedésben pusztán az áthelyezésre történő utalás csupán formális és végrehajthatatlan intézkedés lenne. A félreértések és utólagos viták elkerülése érdekében ezért minden áthelyezésnél szükség van az új munkakör, új munkahely, az új személyi alapbér és az áthelyezés időpontjának megjelölésére. Ezeket az Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdése szerinti követelményeket a fegyelmi büntetésként kiszabott áthelyezések esetében is érvényre kell juttatni. A fegyelmi határozatban kell kijelölni tehát a fegyelmi úton áthelyezett dolgozó munkakörét, de ezen túlmenően új munkahelyét, új személyi alapbérét és az áthelyezés időpontját is. A fegyelmi úton történt áthelyezés természetesen egyoldalú munkaszerződés-módosítást hoz létre, amihez a fegyelmi jogkör gyakorlójának az Mt.-nek a fegyelmi felelősségről szóló rendelkezései szerint joga van. Ez a jog azonban nem jelenti az áthelyezés érvényességi kellékeként előírt — a közös megegyezésen kívüli — további követelmények figyelmen kívül hagyásának lehetőségét. Sem vállalaton belüli, sem vállalaton kívüli munkakörbe nem jöhet létre áthelyezés anélkül — függetlenül attól, hogy közös megegyezésen vagy fegyelmi határozaton alapul —, hogy az áthelyezésre vonatkozó intézkedésben a munkáltató ne határozza meg a dolgozó új munkakörét és az Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdésében megjelölt további feltételeket. Ez a követelmény minden áthelyezés érvényességi feltétele. Az Mt. V. 19. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel is szükség van többek között az új munkakör meghatározására a fegyelmi határozatban, mert adott esetben a dolgozót még fegyelmi úton sem lehet olyan munkakörbe áthelyezni, amelyre a dolgozóval munkaszerződést sem lehetne kötni (például egészségi állapota folytán számára nem megfelelő munkakörbe). Márpedig a felek közötti esetleges munkaügyi vita során az új munkakör ismeretének hiányában el sem lehet bírálni, hogy a szóban levő munkakörbe a dolgozó fegyelmi úton, egészségi állapota következtében vagy egyéb okból áthelyezhető volt-e vagy sem. Mivel a fegyelmi úton történő áthelyezést kimondó fegyelmi határozat és az új munkakör, valamint a további feltételek megjelölése szoros és egymástól elválaszthatatlan egységet alkot, ezért megengedhetetlen olyan megoldás alkalmazása, hogy a 91