Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 83. szám (Az MK 118. sz. és az MK 139. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A személyi alapbér meghatározása. Az Mt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaszerződésben — a dolgozó mun­kaköre mellett — meg kell határozni személyi alapbérét. Az Mt. V. 13. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a határozatlan idó'tartamra szóló munka­szerzó'dést nem foglalták írásba, a munkáltató köteles a dolgozót a munkába lépéstől számított három napon belül írásban értesíteni személyi alapbéréről. A munkajogi szabályok a fentiek mellett egyéb esetekben is rendelkeznek a dolgozó személyi alapbéréről. így pl. annak a dolgozónak, aki a munkáltató működését jelen­tősen befolyásolhatja, az Mt. 47. §-ának(2) bekezdése szerint a munkáltató veszteséges működése esetén a jogszabályban meghatározott mértékben és ideig csökkentett sze­mélyi alapbér jár. Az Mt. V. 63. §-ának (1) bekezdése szerint a jubileumi jutalom a dolgozó egyhavi személyi alapbére. Az Mt. V. 62. §-ának (2) bekezdése pedig azt szabályozza, hogy milyen feltételek mellett van helye bérpótlék megállapításának. Az idézett rendelkezések alkalmazásához annak ismerete szükséges, hogy a szemé­lyi alapbért a munka díjazásának mely részei alkotják. Ehhez képest a személyi alap­bér a) az órabéres dolgozóknál (mind teljesítménybér, mind időbér alkalmazása esetén) a megállapított személyi órabér, ahol pedig személyi órabért nem állapítottak meg, a munkakategória szerint megállapított órabér; b) a napibéres dolgozóknál a megállapított napi bér (műszakbér); c) a havidíjas dolgozóknál — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a meg­állapított havi bér, személyi fizetésben részesülő dolgozóknál a személyi fizetés; d) a MÁV és a Magyar Posta dolgozóinál — ha jogszabály másként nem rendelke­zik — a munkaköri bér és a rangfokozati bér együttes összege; e) a rokkant vájároknál — a részükre megállapított—úgynevezett rokkant vájárbér; f) a jutalékos bérrendszerben foglalkoztatott dolgozó tekintetében a megállapított vagy a jogszabály által meghatározott alapbér. A felsoroltakon kívül semmiféle egyéb juttatás nem minősül alapbérnek, kivéve az „alapbér" jellegűnek minősített bérpótlékokat. Az alapbér egy órára, egy napra vagy hónapra történő kiszámításánál a dolgozó munkakörére meghatározott törvényes munkaidőt kell alapul venni. MK 84. szám A munkaköri besorolás kérdésében keletkezett munkaügyi vita elbírálása során kö. zömbös, hogy a döntés folytán a munkáltató túllépi-e a létszámkeretét vagy béralapját­A létszámkeret és a béralap a munkáltató működésére vonatkozó olyan követel­85

Next

/
Oldalképek
Tartalom