Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

például felmondás folytán a hó 15-én megszűnt, s a folyó évre ki nem vett szabadság arányos részeként három munkanap szabadság pénzbeni megváltásban részesült, a munkaviszony megszűnésének időpontja változatlanul a hó 15-e és nem 18-a. MK 80. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) /. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztást még kivételes esetben is legkésőbb az adott munkaidőszakot megelőző utolsó munkanapon közölni kell a dolgozóval. II. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztású havidíjas dolgozó távolléte esetén havi munkabéréből a munkaidő-beosztás szerint mulasztott munkaidővel arányos bért kell levonni. I. Az Mt. V. 41. §-ának (3) bekezdése szerint a munkaidő-beosztást a dolgozóval két héttel eló'bb és legalább kétheti idó'tartamra kell közölni. E szabály alól a kollektív szerzó'dés kivételt tehet, de ilyen esetben a dolgozó következő' heti munkaidő-beosztását lehetőleg három nappal eló'bb közölni kell. Az idézett jogszabályból következik, hogy ha a dolgozót egyenlőtlen munkaidőben foglalkoztatják, ilyenkor is meg kell határozni és közölni kell vele a munkaidőbeosztást. Az a rendelkezés, hogy a munkaidő-beosztást „lehetőleg három nappal előbb közölni kell", nem mentesíti a munkáltatót a munkaidő-beosztás közlésének kötelezettsége alól, csak a határidőt rövidíti meg. A szabály helyes értelme az, hogy az ily módon foglalkoztatott dolgozó esetében legkésőbb az adott munkaidőszakot megelőző utolsó munkanapon kell a munkaidő-beosztást meghatározni, és a munkáltatónál szokásos módon közölni. A munkáltató e kötelezettsége akkor is fennáll, ha a dolgozó ezen az utolsó munkanapon nem végez munkát, nem tartózkodik az üzemben. II. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztású havidíjas dolgozónak a munkáltató által nem fizetett távolléte (fizetés nélküli szabadság, betegség, igazolatlan mulasztás stb.) esetén a munkaidő-beosztás szerint mulasztott munkaidővel arányos bért kell a havi munkabéréből levonni. Ha a munkáltató az előre látható hosszabb távollét miatt, vagy pedig a jogszabály ellenére nem határozta meg és nem közölte a munkaidő-beosztást, ilyen esetben a távollévő dolgozó munkaidejét a részleg többi, hasonló munkát végző dolgozója munkaidejével számolják el. Ha hasonló munkát végző dolgozó nincs (pl. a dolgozó mint karbantartó lakatos egyedül végez ilyen jellegű munkát), akkor a korábbi időszakra vonatkozó munkaidő-beosztását kell alapul venni. Más a helyzet azoknál a dolgozóknál, akik munkaidejének felhasználását a feladatok szabják meg (pl. újságíró, üzletszerző, gépkocsivezető, házfelügyelő). Ilyen munkakörben munkaidő-beosztás nincs, tehát eleve kizárt annak meghatározása és közlése. E dolgozók esetében tehát a kiesett munkaidőt a rájuk vonatkozó átlagos napi munkaidő alapján kell meghatározni. 83