Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

keresetet kell visszatartani az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve, annak jogerőre emelkedéséig. Az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésével, illetőleg enyhítésével azonban a visszatartott és a felfüggesztés idejére járó átlagkeresetet az Mt. V 76. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint ki kell fizetni. Az Mt. V. 78. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a fegyelmi határozatot és a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetést az ellene benyújtott panasz jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Kereset benyújtása esetén ez az időpont a munkaügyi bíróság ítélete jogerőre emelkedésének napja, a Pp. 228.§-ának (1) bekezdése értelmében az ítélet kihirdetésének napja. Ebből pedig következik, hogy a dolgozót elhelyezkedési kötelezettség nem terheli, tehát nem köteles a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése előtt a munkakönyvét kikérni. Ha a munkaügyi vitát elbíráló szerv az elbocsátás fegyelmi büntetést kimondó határozatot helyben hagyja, a munkáltatónak a felfüggesztés idejére nem kell átlagkeresetet fizetnie. Ha azonban a munkaügyi vita eredményeként a fegyelmi elbocsátást kimondó határozat hatályon kívül helyezésre vagy enyhítésre került, a munkáltató köteles a felfüggesztés idejére járó átlagbért azMt. V. 76. §-ának (2) bekezdése szerint megtéríteni, miután a dolgozó munkaviszonya visszamenőleges hatállyal helyreállt. MK 67. szám (Hatályon kívül helyezte az MK 124. sz. kollégiumi állásfoglalás.) MK 69. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A vasárnap is a Pp. 103. §-ának (4) bekezdésében megjelölt munkaszüneti napok körébe tartozik. A Pp. 103.§-ának (4) bekezdése szerint ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. E rendelkezés célja az, hogy a fél ne mulassza el az eljárási cselekményt pusztán azért, mert a határidő utolsó napja olyan napra esik, amikor a munka általában szünetel, s így pl. a beadványt sem a bíróságon benyújtani, sem postára adni nem tudja. A bíróságok előtti eljárásban kizárólag a Pp. szabályai irányadók. A Pp.-ben megjelölt határidők számítására ezért nem vonatkoznak a munkajogi szabályok. Az általános szóhasználat szerint pedig, a tényleges helyzetnek is megfelelően, a vasárnap és az állami ünnepnapok a munkaszüneti napok. A hivatkozott szabály helyes értelme szerint ezért az ott említett munkaszüneti 75