Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

Ha a kárt nem kizárólag a károsult dolgozó magatartása okozta, hanem olyan egyéb okok is fennállnak, amelyekre tekintettel a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet, a károsult dolgozó közreható magatartása csak az esetben lehet kármegosztás alapja, ha az vétkes volt. Erre egyébként az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése kifejezetten is utal. MK 30. szám (Az MK 124. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a dolgozó egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a dolgozó keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt. 62. §-a alapján a teljes kárért fele! [2611980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 2. §]. A dolgozók egészségi állapota nem azonos, a teljesen egészséges dolgozókon kívül vannak olyanok is, akik többé-kevésbé betegek, vagy akiknek valamilyen testi fogyatkozásuk, különleges szervezeti adottságuk van. A dolgozóknak az Mt. 62. §-ára alapított kártérítési igénye tekintetében azonban nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az egyik dolgozó gyengébb szervezetű, beteges, túlérzékeny, valamilyen testi fogyatkozása van (pl. félszemű), vagy különleges szervezeti adottságú (pl. rendellenes koponyaalkatú), a másik dolgozó pedig teljesen ép szervezetű, illetőleg teljesen egészséges. A Munka Törvénykönyvének a dolgozók érdekeit védó' szabályai minden dolgozóra egyaránt kiterjednek, ilyen különbségtételt nem tűrnek. Az Mt. 62. §-án alapuló anyagi feleló'sség mérve aszerint alakul, hogy a keresetveszteséget okozó munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés a dolgozó üzemi balesete vagy egyéb, a munkaviszony keretében történt egészségromlása folytán következett-e be. Ha a dolgozó keresetvesztesége az említett sérelem következménye, a munkáltató kártérítési felelősségének mértéke szempontjából nincs jelentősége annak, hogy maga a sérelem — a dolgozó testi állapotától, testi fogyatkozásától és szervezeti adottságától függetlenül — orvosi szempontból milyen mérvű (hány százalékos) munkaképesség-csökkenést eredményezett. Ha a dolgozó egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága önmagában nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a dolgozó keresetvesztesége az életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése folytán állott elő, a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a teljesen egészséges, ép testű dolgozónál a hasonló sérelem kisebb mérvű károsodásra vezetett volna. A munkáltató tehát — az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül — ilyen esetben is a dolgozó teljes káráért felel. Ha például a félszemű dolgozó — aki munkakörét rendesen, a munkakörének megfelelő teljes díjazás mellett el tudta látni — üzemi baleset folytán a másik szemét is el48