Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

fennáll a munkavégzéshez szükséges előkészítő tevékenységgel, a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletekkel (étkezéssel, tisztálkodással stb.), valamint a munka befejezésével együtt járó teendők végzése során keletkezett károsodások esetén is. A munkaviszony keretében történik a károsodás akkor is, ha az a dolgozót a munkáltató telephelyén kívül, pl. kiküldetés során éri. A munkaviszonyból folyó kötelességek teljesítését illetően nemcsak a betöltött munkakörnek van jelentősége, hanem annak is, hogy az adott helyzetben a dolgozótól mennyiben volt elvárható a munkáltató érdekében a munkaköréhez szorosan nem tartozó tevékenység kifejtése (pl. a munkáltatót fenyegető kár elhárításában való részvétel). A munkaviszonyból folyó kötelességek közé tartozik pl. a munkaidő alatt, azt megelőzően vagy követően a munkával összefüggő értekezleten való részvétel, a munkáltatóra jogszabályi rendelkezés alapján rótt teendők ellátásának a teljesítése (társadalmi bíráskodás, munkaügyi döntőbizottság munkájában való részvétel stb.) is. A munkaviszony keretében elszenvedettnek kell tekinteni azt a károsodást is, amely a munkáltató által üzemben tartott közlekedési eszközön az üzemeltetéssel kapcsolatos munkakörbe beosztott dolgozót (gépkocsivezetőt, kalauzt stb.) a munkaviszonyból folyó kötelességek teljesítése közben, azzal összefüggésben érte. Ugyanez vonatkozik a közlekedési eszközön más munkáltató működési körébe tartozó feladatot ellátó dolgozót (étkezőkocsi dolgozóját, hálókocsikalauzt stb.) ért károsodásra is. A kifejtettek a foglalkozási megbetegedésen kívüli egyéb megbetegedésből eredő károk tekintetében is irányadók azzal a megszorítással, hogy ilyen esetben a munkáltató nem az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján, vétkességére tekintet nélkül, hanem az Mt. V. 83. §-ának (2) bekezdése alapján csak vétkességének fennállása esetén tartozik felelősséggel. b) A munkáltatónak az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén és az Mt. V. 83. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége vétkesség nélküli felelősség, nincs tehát jelentősége annak, hogy a kár okozása a munkáltatónak felróható-e. A munkáltatónak ezért a kárt akkor is meg kell térítenie, ha vétkesség nem terheli. E szigorú felelősség alól csak az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése szerint van kimentésnek helye. A munkáltató baleset esetén a felelősség alól csupán annak bizonyításával mentesül, ha a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Ehhez képest balesetből és foglalkozási betegségből eredő kártérítési felelősség elbírálása során az alábbiakat kell figyelembe venni. Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésében említett „munkaviszony kerete" és a (2) bekezdésben említett „működési kör" nem azonos fogalmak. A „munkaviszony kerete" kifejezés — amint ez az aj pontban kifejtettekből is kitűnik — arra a tárgyi körre utal, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felel, a „működési kör" viszont a munkáltatónak a felelősség alóli mentesülésével áll szoros összefüggésben. A kimen45