Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

b) Ha a dolgozó a jubileumi juiuiomra jogosulttá vált, azt részére, vagy a jogosultság megszerzése után történt elhalálozás esetében az örökösei részére folyósítani kell akkor is, ha annak kifizetését a dolgozó az esedékességekor nem kérte. a) Ellentétes gyakorlat volt észlelhető abban a kérdésben, hogyha a munkáltató a dolgozót a munka végzése alól a felmondási időre felmenti, s a dolgozó a felmondási idő alatt új munkaviszonyt létesít, munkába is lép, a munkáltató a dolgozótól visszakövetelheti-e a felmentés tartamára vagy annak egy részére kifizetett átlagkeresetet; illetőleg ha a dolgozó a felmentés tartama alatt meghal, a dolgozó örököseitől visszakövetelheti-e a felmentés tartamára vagy arányos részére eső átlagkeresetet. A kérdés megoldásánál abból kell kiindulni, hogy az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan idó're létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. Az Mt. 27. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a munkáltató mond fel, új munkahely keresése végett a dolgozó részére a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott szabadidőt kell biztosítani. Ezt meghaladó idó're, vagy a dolgozó felmondása esetén a munkáltató a dolgozót a munkavégzés alól csak rendkívül indokolt esetben (pl. szervezett munkaerő-átcsoportosításánál) mentheti fel. A felmentés tartamára a dolgozót átlagkereset illeti meg. Ilyen esetben az Mt. V. 28. §-a értelmében a dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor, ha pedig a munka alól korábban felmentik, az utolsó munkában töltött napon ki kell adni a munkakönyvét, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott igazolásokat, továbbá ki kell fizetni munkabérét és egyéb járandóságait. Egyéb járandóságon érteni kell azt az átlagkeresetet is, amely a dolgozót megilleti annak következtében, hogy a munkáltató Őt felmentette a felmondási idő alatt történő munkavégzés alól. E rendelkezések egybevetett értelméből következik: az a körülmény, hogy a munka végzése alól felmentett dolgozó még a munkaviszony megszűnésének napja előtt új munkaviszonyba lépett, a felmentés idejére járó átlagkeresethez való jogát nem érinti, tehát a dolgozónak joga van erre az összegre is, és joga van az új munkahelyén a munkaköre, illetőleg végzett munkája szerinti munkabérre is. Az új munkahelyen ugyanis a munkaviszony kezdő' időpontja ebben az esetben a munkába lépés napja. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy a régi munkaviszony megszűnésének időpontja változatlan maradt. Ha pedig a dolgozó a felmondási ido alatt hal meg, és a munkáltató Őt korábban a felmondási idő alatti munkavégzés alól részben vagy teljesen felmentette, és a felmentés tartamára járó átlagkeresetet az Mt. 27. §-ának(3) bekezdése alapján részére kifizette, a kifizetett összeget vagy annak arányos részét a munkáltató a volt dolgozójának örököseitől nem követelheti vissza. Ha viszont a munkáltató a dolgozót a munka végzése alól felmentette, de az Mt. V. 28. §-ában foglalt rendelkezés megszegésével járandóságát az utolsó munkában töltött napon nem fizette ki, az örökösök a felmondási időre eső átlagkeresetet a munkáltatóval szemben érvényesíthetik. A dolgozó halála esetén a munkaviszony ugyanis felmondási idő nélkül azonnali 27