Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 6. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A határozott időre létesített munkaviszony megszűnésével a felek megállapodhatnak újabb, hasonló jellegű munkaviszony létesítésében. Érvénytelen azonban az újabb határozott időre szóló megállapodás, ha az a dolgozó valamilyen jogának csorbítására vezetne. Ilyen esetben a határozott időre kötött újabb munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. Többször eló'fordul, hogy a munkáltató és a dolgozó határozott időre köt munkaszerződést. A határozott időre létesített munkaszerződés tartamának letelte után újabb határozott időre szóló munkaszerződést kötnek, esetleg újból megismételve. A második és az esetleg ezt követő újabb határozott időre szóló munkaszerződésekkel kapcsolatosan a munkaszerződés érvényességét illetően egységes gyakorlat nem alakult ki. A határozott időre szóló második és az esetleg ezt követő újabb munkaszerződések jogi megítélésénél abból kell kiindulni, hogy az Mt-nek a határozott idejű munkaviszonyról szóló rendelkezései (Mt. 23. §, Mt. V. 17. §, Mt. 28. §) nem tartalmaznak olyan tiltó rendelkezést, hogy a határozott időre létesített munkaviszony megszűnése után (Mt. 28. §) újabb határozott időre szóló munkaszerződés nem köthető, illetőleg a szerződés nem hosszabbítható meg. Ilyen tilalmat az Mt-nek egyéb rendelkezései sem tartalmaznak. Ennek hiányában pedig a második és az esetleg ezt követő újabb határozott időre szóló munkaszerződések megkötésének nincs akadálya. Más jogi megítélés alá esik természetesen a határozott időre szóló második és esetleg ezt követő munkaszerződés, ha a határozott időtartam kikötése a munkáltató részéről kellő érdek nélkül történik, és ezáltal a dolgozó valamilyen jogától elesik (pl. felmondási időtől, a terhes nő az őt megillető védelemtől stb.). A jogoknak ilyen, a társadalmi rendeltetésüktől eltérő gyakorlása az Mt. 2. §-ának (2) és (3) bekezdése értelmében nem megengedett, s a dolgozót, akinek a terhére ez az intézkedés történt, hátrány nem érheti. A megállapodásnak ez a része érvénytelen, s a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. MK 7. szám (Az MK 118. sz. és az MK 139. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A munkáltató nem kötelezhető arra, hogy a dolgozónak más munkáltatóhoz való áthelyezéséhez hozzájáruljon. Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra az esetekre, amikor a dolgozó államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervhez kéri az áthelyezését, feltéve, hogy az új mun21