Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

eljárás költségének a megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelni lehet, vagy el lehet engedni. A T. végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat (Sz.) 195. §-a (1) bekezdés sének a) pontja értelmében a nem jogi személyt terhelő megtérítés összegét méltányos esetben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője mérsékelheti, illetve elengedheti. A (2) bekezdés a) pontja értelmében a Vasutak igazgatási szervei által megállapított, illetve folyósított ellátásokkal kapcsolatban a megtérítés mérséklésére, elengedésére szóló jogkört a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának vezetője gyakorolja. Az idézett rendelkezésekhez képest az ítélkezési gyakorlatban vita merült fel abban a kérdésben, hogy a bíróság a természetes személyt terhelő megtérítési kötelezettséget méltányosságból mérsékelheti-e és milyen jogszabályi rendelkezés alapján. A helyes álláspont azt veszi alapul, hogy a T. 114.§-a nem határozza meg tüzetesen azoknak a szerveknek a körét, amelyek a természetes személyt terhelő megtérítés címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelhetik. A T. általános megengedő szabályához képest és mivel az Sz. 195. §-a (1) és (2) bekezdésének a) pontjai nem megszorító rendelkezést tartalmaznak, hanem azt a szervezeti kérdést szabályozzák, hogy az anyagi jogosultnak tekintendő társadalombiztosítási szerv részéről mely vezetők élhetnek a megtérítési összeg mérséklésének (és elengedésének) jogával, a jogorvoslati szervként eljáró bíróság nincs elzárva attól, hogy a természetes személyt terhelő megtérítés összegét méltányos esetben mérsékelje. Azt a kérdést, hogy a megtérítési igény mérséklését méltányossági okok indokolják-e és milyen mértékben, a megtérítésre alapot adó magatartás jellegének és súlyának, a felelős személy vagyoni, kereseti, családi és személyi viszonyainak, illetve általában az eset összes körülményének a beható vizsgálatával kell elbírálni. Általában nem kerülhet sor mérséklésre, ha bizonyított, hogy a megtérítésre köteles természetes személy helyett valamely jogi személy (pl. az Állami Biztosító) tartozik helytállni. MK 119. szám Társadalombiztosítási határozat megtámadása iránti perben az első fokon eljárt bíróság határozata elleni fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül is elbírálhatja. Annak eldöntésénél, hogy a másodfokú bíróság az ügyben tartson-e tárgyalást, szem előtt kell tartani a Pp.-nek az igazság érvényesülésének biztosítását szolgáló alapvető elveit. A Pp. 341. §-ának c) pontjában foglalt annak a rendelkezésnek, amely szerint a társadalombiztosítási határozat megtámadása iránti pert nem lehet tárgyaláson kívül elintézni, a Pp. 333—334. §-aiban és 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal való egybevetése alapján megállapítható, hogy az idézett rendelkezés kizárólag az első 147