Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

A magasabb vezető állású dolgozók esetében ilyen megszorító szabályt csak az Mt. V. 89.§-a (2) bekezdésének elsó' mondata mond ki, de csupán bizonyos ügyekre és csak abban az esetben, ha a sérelmezett intézkedést személyes hatáskörben a miniszter vagy a miniszternél magasabb szintű szerv hozta. E kivételes szabályt azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni. Ebből pedig következik, hogy a gazdasági társulás magasabb vezető állású dolgozója munkaügyi vitájával — az Mt. V. 89.§-ának (2) bekezdése második mondatának analóg alkalmazásával — közvetlenül a munkaügyi bírósághoz fordulhat. A munkajogi alapelveknek és az igazságszolgáltatás alapelveinek (1972. évi IV. törvény 6—14. §-a) ez az értelmezés felel meg, mivel a munkaügyi vitának a szolgálati feletteshez való utalása nyilvánvalóan nem kívánta a munkaügyi vita kezdeményezésének lehetőségét kizárni olyan esetben, amikor nincs olyan szolgálati felettes, ahová a dolgozó kérelmét előterjeszthetné. MK 131. szám A volt szakiskolai tanulók tanulmányi ideje szakmunkás tanulóviszonyban eltöltött időnek és a nyugellátás megállapításánál szolgálati időnek nem minősül. Az 1975. évi II. törvény 54.§ (1) bekezdésének a) pontja és a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 100.§-ának (1) bekezdése szerint szolgálati idő a „szakmunkás tanulóviszonyban" töltött ido, ami a nyugellátás megállapításánál is szolgálati időnek minősül. Nem egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a felszabadulás előtt létezett ipariskolák, szakiskolák és felső ipariskolák tanulóinak a tanulmányi ideje szakmunkás tanulóviszonyban eltöltött időnek, illetőleg a nyugellátás megállapításánál szolgálati időnek minősül-e. A felszabadulás előtt és az azt követő években a szakmunkástanulók a munkáltatóval ún. tanoncszerződést kötöttek, különböző juttatások illették meg őket, és a tanulmányi idejük túlnyomó részét a termelésben töltötték el, a szakmával összefüggő iskolai elfoglaltság csupán heti néhány órát tett ki. Ezzel szemben a szakiskolai tanulók a felszabadulás előtt és az az utáni években is tanoncszerződést a munkáltatóval — gyakorlati foglalkozást vezető munkahellyel — nem kötöttek, nem illették meg Őket a tanoncokat megillető juttatások, tanulóidejüket korábban nem lehetett beszámítani sem munkajogi szempontból, sem a munkaviszony időtartamába. A szakiskolai bizonyítványok a szakmákban ugyan egyenértékűek voltak a szakmunkás bizonyítványokkal, ezek az iskolák lényegében a mai értelemben vett középfokú szakmai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére képesítettek, és hasonlóak a jelenlegi technikumi oklevelekhez, illetőleg a jelenlegi szakközépiskolai érettségi bizonyítványhoz. A szakiskolai hallgatóknál nem a tanoncokhoz hasonló konkrét munkahelyi, fizikai munka végzése, hanem az elméleti tanulmányok elsajátítása, az iskolai tanulmányokat folytató tanuló tevékenysége volt a meghatározó. 118