Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

A munkavédelemről szóló, a 64/1980. (XII. 29.) MT számú, a 18/1984. (III. 31.) MT számú, a 12/1985. (III. 14.) MT számú, valamint a 4/1987. (II. 9.) MT számú rendeletekkel módosított és kiegészített 47/1979. (XI. 30.) MT számú rendelet (R.) 43.§-ának (4) bekezdése szerint azt a dolgozót, aki alkohol hatása alatt áll, a munkavégzéstől el kell tiltani. E jogszabályi rendelkezést az indokolja, hogy az alkoholtól befolyásolt állapotban történő munkavégzés komoly veszély t jelent mind az alkoholos befolyás alatt álló dolgozóra, mind pedig környezetére. Az Mt. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása a munkáltató feladata. Ennek keretében köteles a munkavégzés körülményeit tervszerűen javítani és ha szükséges, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására. Ezt rendszeres ellenőrzéssel és a szükséghez képest megfelelő szervezet fenntartásával is köteles biztosítani [Mt. 51. §-ának (2) bekezdése]. Az Mt. 53. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a dolgozó figyelmeztetés ellenére a munkavédelmi oktatáson, az előírt orvosi vizsgálaton nem vett részt, illetőleg a munkavédelmi vizsgát nem teszi le, vagy a reá vonatkozó egyéb munkavédelmi előírásokat nem tartja be, a munkakörében való további munkavégzéstől el kell tiltani, és erre az időre részére munkabér nem fizethető. Mind gyakoribb, hogy a munkáltatók — az említett jogszabályi rendelkezések megtartása érdekében — alkoholfogyasztást kimutató szonda alkalmazásával is igyekeznek meggátolni az alkoholtól befolyásolt állapotban levő dolgozó munkavégzését. Ha a dolgozó az alkoholszonda-vizsgálat elvégzését megtagadja, ezáltal a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi, tehát fegyelmi vétséget követ el. Ugyanis a már említett, a munkavédelemről szóló 47/1979. (XI. 30.) MT számú rendelet 16. §-ának (3) bekezdése értelmében a dolgozó köteles tevékenyen részt venni és közreműködni az üzemi balesetek megelőzésében, munkahelyén a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban megjelenni és így munkát végezni, munkaterületén a fegyelmet megtartani. Az Mt. 2.§-ának (4) bekezdése szerint pedig a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltatónak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működnie. Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből és az együttműködési kötelezettségből következik: a dolgozó kötelessége, hogy elősegítse a munkáltatónak azt az intézkedését, amellyel a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotról kíván meggyőződni. Ha a dolgozó ezt a kötelességét megszegi, fegyelmi vétséget követ el. Előfordulhat azonban, hogy a munkáltató, illetve megbízottja visszaél a szondáztatási jogával, azaz e jogot társadalmi rendeltetésével össze nem férő célból [Mt. 2. §-ának (3) bekezdése] gyakorolja (tehát nem azért szondáztat, hogy meggyőződjék róla: a dolgozó alkoholtól befolyásolt állapotban van-e, hanem pl. személyi bosszúból hosszabb időn át, esetleg naponta többször alaptalanul ismétli a szondáztatást). Ilyenkor a dolgozó kellő indokkal tagadja meg a szondázást, tehát emiatt fegyelmi 112