Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a munkaügyi, a társadalombiztositási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1988)

MK 111. szám (Az MK 124. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A dolgozó a járadékának felemelését csak az olyan béremelkedésre alapozottan érvényesítheti, amely őt is érintette volna, ha munkaviszonya keretében nem éri üzemi baleset, illetve foglalkozási megbetegedés. A bíróságok gyakorlatában egyre gyakrabban merült fel a járadék felemelése körében az a probléma, hogy az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási megbetegedés folytán járadékban részesülő rokkantsági nyugdíjas milyen életkor eléréséig tarthat igényt járadékának felemelésére. Erre tekintettel a 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 10. §-ának (6) bekezdése kimondotta, hogy az elmaradt jövedelem miatt a dolgozó javára megállapított kártérítés összege az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után csak akkor emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a dolgozó a sérelem előtti munkakörében tovább dolgozott volna. Ellenkező esetben ugyanis a járadékos a kárát meghaladó többletjuttatásban részesülne, mivel már nem dolgozna abban az esetben sem, ha üzemi balesetet vagy foglalkozási betegséget nem szenvedett volna, s következésképpen az újabb bérrendezés sem érintené. A kifejtettek nem érintik azoknak az életkortól függetlenül jelentkező egyéb költségeknek és kiadásoknak a megtérítési kötelezettségét, amelyek az elszenvedett baleset, illetve foglalkozási megbetegedés következtében (a társadalombiztosítás keretében nyújtottakon túl) merültek fel, vagy álltak elő. (Pl. rendszeres ápoló alkalmazása, rokkantkocsi beszerzése, bizonyos gyógyászati felszerelések, jelentősebb közlekedési többletköltség stb. Ez utóbbiak általános kártérítés keretében is megtéríthetők.) MK 112. szám (Az MK 124. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképességcsökkenésére tekintettel az egészségi állapotának megfelelő más munkakörbe (beosztásba) áthelyezett dolgozó járadékigényének elévülése akkor kezdődik, amikor első ízben volt a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenése következtében olyan mértékű keresetvesztesége, hogy a jövedelme — figyelembe véve a társadalombiztosítás keretében kapott baleseti ellátás összegét is — a sérelem bekövetkezése előtti átlagkeresetét nem érte el. A dolgozó életének, egészségének, testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésére alapított járadékigény elévülése tekintetében a 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet (R.) 13. §-ában foglaltakon és a Munkaügyi Kollégium 93. számú állásfoglalásán alapuló ítélkezési gyakorlat megkülönböztetést tesz a károso106