Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT 21 Az örökhagyó 1985. március 3-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örökösei gyermekei és korábban elhalt T. J. nevű fiának leszármazói: T. J., T. E. és T. E. továbbá az ugyancsak korábban elhalt T. L. nevű fiának két gyermeke: T. L. és T. I. A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához tartozott a 718 m2 területű, „lakóház, udvar és gazdasági épület" megjelölésű ingatlan. A közjegyző előtt indult hagyatéki eljárásban az örökhagyó gyermeke: T. M. bejelentette, hogy a hagyatéki leltárban felvett ingatlan nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, mert azt az örökhagyó az 1972. április 12-én kelt ajándékozási szerződéssel neki ajándékozta. A tulajdonjog bejegyzésére azért nem került sor, mert az örökhagyó kívánsága az volt: a szerződés csak a halála után érvényesüljön. Az örökhagyó többi törvényes örököse az ajándékozási szerződést „nem kifogásolta, azzal egyetértettek, és tudomásul vették". Ezt követően a közjegyző a hagyatékátadó végzéssel az ingatlant törvényes öröklés és ajándék jogcímén teljes hatállyal T. M.-nak adta át. A végzés indokolása utal arra, hogy az ajándékozási szerződés „tartamát és létét" a többi örökös nem kifogásolta, így a hagyaték átadására annak alapján került sor. A hagyatékátadó végzés ellen T. L. és T. I. fellebbeztek. Arra hivatkoztak, hogy az ajándékozási szerződés - minthogy nem végintézkedés - a hagyaték átadására alapul nem szolgálhat. Sérelmezték továbbá, hogy a kötelesrész iránti igényük érvényesítésére a közjegyző nem adott lehetőséget. A megyei bíróság végzésével a hagyatékátadó végzést helybenhagyta. A végzés indokolása szerint a törvényes örökösök a hagyatéki tárgyaláson az ajándékozási szerződést nem kifogásolták, és tudomásul vették „anyagi jogi szempontból" T. M.-nek „meghatározott jogcímre alapított öröklési igényét". Ezt a nyilatkozatukat pedig utóbb a PK 261. számú állásfoglalás értelmében nem vonhatják vissza. A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. A He. 64. §-ának (2) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartásban az örökhagyó tulajdonként bejegyzett ingatlant abban az esetben lehet a hagyatékból kihagyni, ha az ingatlan tulajdonjogára igényt tartó személy igényét az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre alkalmas okirattal, bírósági vagy államigazgatási határozattal igazolja, illetőleg ha a közjegyző által engedélyezett megfelelő határidő alatt tényleges birtoklási eljárás útján vagy más módon a tulajdonjogot javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Az adott esetben az egyik törvényes örökös, T. M. a közte és az örökhagyó között létrejött ajándékozási szerződésre hivatkozott, és az ajándékozási szerződést is becsatolta, a tulajdonjog bejegyzésének elmaradását pedig azzal indokolta, hogy az ajándékozás az örökhagyó kívánsága szerint csak halála után érvényesülhetett. A közjegyzőnek tehát azt kellett volna megállapítania, hogy az ajándékozási szerződés megfelel-e a Ptk. 218. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. Ha a szerződés érvényes, a közjegyző eljárására a He. 64. §-a (2) bekezdésének első fordulata irányadó. A megajándékozottnak az az előadása ugyanis, hogy az örökhagyó az ajándékozás érvényesülését a halála időpontjához kívánta fűzni, az írásbeli szerződés tartalmával