Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT 15 7.1. Ingatlan hagyaték esetében a hagyatéki eljárást le kell folytatni. II. Hagyatéki eljárásnak nem tárgya az olyan ingatlan, amelyet az örökhagyó még életében érvényes adásvételi szerződéssel elidegenített [6/1958. (VII. 4.) IM r.(He.)31.§, 64. § (2) bek.] A perbeli házasbelsőség ma is Cs. I.-né és S. S.-né telekkönyvi tulajdonában áll egymás közötti egyenlő arányban. A telekkönyvben szereplő tulajdonosok azonban már nem élnek. Cs. L.-né még 1946-ban, a leánya S. S.-né pedig 1964-ben meghalt. A házingatlanban jelenleg F. S.-né felperes lakik a családjával. A peres felek testvérek, és a telekkönyvben bejegyzett Cs. I.-nének unokái, S. S.-nénak pedig gyermekei. A felperes azt állította, hogy ő és az alperes még 1942-ben adásvételi szerződéssel közösen megvették ezt az ingatlant anyjuktól és nagyanyjuktól, az adásvételi szerződést annak idején írásba is foglalták, illeték kiszabása végett az illetékes pénzügyi hatóságnál bemutatták, és az illetéket is kifizették. A telekkönyvi átírás azonban elmaradt, így tulajdonosként most is anyjuk, illetőleg nagyanyjuk szerepel. A felperes a keresetében előbb annak a megállapítását kérte, hogy az említett ingatlan az adásvétel folytán fele részben az ő, fele részben pedig testvérének, az alperesnek tulajdona. Utóbb a felperes annak a megállapítását kérte, hogy az ingatlan az ő és férje, F. S. közös tulajdona, mert 1960-ban az alperes illetőségét a férjével közösen megvásárolták. Az alperes a kereset elutasítását kérte, „tiltakozott" az ellen, hogy az ingatlan fele része az ő nevére kerüljön, azt állította, hogy az őt megillető fele részt még 1960-ban 20 000 Ft-ért a felperesnek eladta, tehát az egész ingatlan a felperes tulajdona. A járásbíróság a keresetet elutasította, és a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Mindkét bíróság kiemelte ítéletének indokolásában, hogy a felperes kereseti kérelme határozatlan volt, s a pernek voltaképpen nincs is alperese, mert az alperes nem követeli magának az ingatlan fele részét, sőt azt állítja, hogy az egész ingatlan a felperes tulajdona. Az adott esetben tehát megállapítási pernek sem lehet helye. Az e határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. A rendelkezésre álló adatok szerint a telekkönyvben szereplő tulajdonostársak már meghaltak. Ehhez képest az ügyben eljárt bíróságoknak mindenekelőtt azt kellett volna tisztázniuk, hogy hagyatéki eljárás volt-e utánuk, és az milyen eredménnyel végződött. A vonatkozó hagyatéki iratok beszerzésére tehát elengedhetetlenül szükség lett volna. A bíróságok azonban ezt elmulasztották. Figyelmen kívül hagyták, hogy a hagyatéki eljárásra vonatkozó jogszabályok rendelkezése szerint ingatlanhagyaték esetében a hagyatéki eljárást le kellett volna folytatni. Ilyen rendelkezést tartalmaz a jelenleg hatályos jogszabály, a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 31. §-a. Amennyiben hagyatéki eljárás volt, tényként kellett volna megállapítani azt, hogy a felek nagyanyjának és anyjának kik voltak az örökösei. Ezzel már tisztázni lehetett volna azt, hogy a peres felek örökösök-e vagy sem, s ha igen, nincs-e más törvényes örökös is. Ha viszont az derült volna ki, hogy a telekkönyvi tulajdonosok után hagyatéki eljárás nem volt, akkor annak lefolytatása iránt kellett volna intézkedni. Abban az esetben pedig, ha a nagyanya és az anya után volt hagyatéki eljárás, de abból a perben szóban levő ingatlan kimaradt, akkor az erre vonatkozó póthagyatéki eljárás lefolytatása iránt kellett volna intézkedni.