Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT 11 ugyanis nem az örökhagyó hagyatékával kapcsolatos. „Mivel az örökhagyó néhai testvére helyén annak leszármazói örökölnek, özvegye nem tekinthető közvetlenül érdekelt örökösnek." Ezért az örökrész átruházását tartalmazó egyezség jóváhagyásának a feltételei nem álltak fenn. A jogerős póthagyaték-átadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 28. §-a szabályozza a közjegyző illetékességét hagyatéki ügyben. Az (1) bekezdés szerint az általános illetékességi ok az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye. A (4) bekezdés azonban kimondja, hogy ha a hagyatéki eljárás során olyan vagyontárgy átadásáról is kell dönteni, amely korábban meghalt örökhagyó hagyatékához tartozott, de hagyatéki eljárásnak tárgya nem volt, a hagyatéki eljárást az a közjegyző folytatja le, aki a korábban meghalt örökhagyó hagyatékára az előző bekezdések szerint illetékes. Ha mindkét eljárás megindult, az utóbb meghalt örökhagyó hagyatéki ügyét az előző rendelkezés szerint illetékes közjegyzőhöz kell áttenni. A He. 92. §-a értelmében ezek a rendelkezések irányadók a póthagyatéki eljárás lefolytatására is. Az adott esetben Sz. L.-né V. J. halálát követően elhunyt egyik törvényes örököse: V. J. is. Ilyen esetben a hagyatéki eljárás lefolytatására a korábban meghalt örökhagyó lakóhelye szerint illetékes közjegyző: a budapesti közjegyző lesz illetékes. V. J. hagyatékával kapcsolatban a p.-i közjegyző előtt indult hagyatéki ügyet tehát a budapesti közjegyzőhöz kellett volna áttenni, és a két örökhagyó egyesített hagyatéki ügyében a budapesti közjegyzőnek kellett volna a hagyaték átadásáról rendelkeznie. Minthogy azonban a nyilvános ülésen felmutatott közjegyzői okiratok szerint a p.-i közjegyző előtt a hagyatéki eljárás már jogerősen befejeződött, nincs akadálya annak, hogy a budapesti közjegyző az utóbb leltározott ingatlanvagyon tekintetében egyesített póthagyatéki eljárásban döntsön mindkét örökhagyó ügyében. A póthagyatéki eljárás keretében valamennyi örökös bevonásával mód van arra is, hogy a kertingatlan sorsát egyezséggel rendezzék. V. J. után ugyanis - ha a halála időpontjában a házastársak között a házassági életközösség fennállt - V. J.-né F. R. a leszármazók mellett özvegyi haszonélvezeti jogra jogosult. Minthogy pedig az özvegyi haszonélvezeti jog a Ptk. 615. §-a értelmében törvényes öröklési jog, a túlélő házastárs mind a He. 53. §-a (4) bekezdésének, mind a He. 58. §-ának alkalmazása szempontjából közvetlenül érdekelt örökösnek minősül. A Fővárosi Bíróság ezzel ellentétes álláspontja tehát téves. A megkötni kívánt egyezség tartalmához képest azonban - a kiskorú törvényes örökös érdekeinek biztosítása céljából - a He. 39. §-ának (1) bekezdése* értelmében ügygondnok kirendelése is indokolt lehet. A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezte, és a budapesti közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20. 472/1991. sz., BH1992/1. sz. 36.) * A He. 39. §-ának a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 175. §-ával beiktatott új (3) bekezdése szerint ilyen esetben a közjegyző megkeresi a gyámhatóságot eseti gondnok kirendelése végett.