Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

A LELTÁROZÁS 9 Az örökhagyó „CSÉB 80" biztosítási szerződése alapján az Állami Biztosító a biztosítási összeget az örökhagyó házastársának még a hagyatéki eljárás lefolytatása előtt kifizette. Ebből az összegből az örökhagyó házastársa 20 000 forintot a ... számú, 30 000 forintot a ... számú bemutatóra szóló takarékbetétkönyvben helyezett el. A hagyatéki eljárásban a közjegyző 4. sorszámú végzésével biztosítási intézkedést rendelt el és - egyebek mellett - a fenti két takarékbetétkönyvet bírói letétbe helyezte. Ezt követően a közjegyző a 15. sorszámú hagyatékátadó végzéssel az örökhagyó ingatlan hagyatékát a törvényes öröklés rendje szerint adta át az örökösöknek. A hagyatékátadó végzésben megállapította, hogy az örökhagyó halála után kifizetett biztosítási összeg nem tárgya a hagyatéknak, azonban annak felvételére a törvényes öröklés rendje szerint az örökhagyó „két gyermeke lett volna jogosult és az özvegyi jog örököse a házastárs". A hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése után a 21. sorszámú végzésben a közjegyző megkereste a Bírósági Gazdasági Hivatalt azzal, hogy a két takarékbetétkönyv a túlélő házastárs „kezéhez átadható". Megállapította azonban, hogy „ez vitatott az örökhagyó örökösei által, ezért felhívja a közjegyző az örökhagyó két gyermekének figyelmét arra, hogy amennyiben a fenti takarékbetétkönyvekben elhelyezett 50 000 forintra mint törvényes örökösök igényt tartanak, ezen igényüket a bíróságon perben érvényesíthetik és amennyiben a pert 15 napon belül megindítják az örökhagyó házastársa ellen, úgy kérhetik a vitás betétkönyveknek továbbra is az elnöki letétben kezelését a bíróságtól". A biztosítási intézkedést elrendelő 4. sorszámú végzésnek a fenti két takarékbetétkönyvre vonatkozó rendelkezése és a hagyatékátadó végzésnek a biztosítási összeggel kapcsolatos megállapítása ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 560. §-ának (1) bekezdése értelmében az életbiztosítási szerződésben kedvezményezett lehet a) a szerződésben megnevezett személy; b) a bemutatóra szóló kötvény birtokosa; c) a biztosított örököse, ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg, és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki. Helyesen állapította meg a közjegyző, hogy a biztosítási összeg nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, mert az nem a Polgári Törvénykönyv öröklési, hanem a biztosításra vonatkozó szabályai szerint illeti meg a biztosítási szerződés kedvezményezettjét. A biztosítási összegre való jogosultságot tehát maga a biztosítási szerződés adja meg. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 19. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében biztosítási intézkedésnek a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak (vagy azok egy része) tekintetében van helye. Minthogy a biztosítási összeg nem tartozik a hagyatékhoz, ezzel kapcsolatban biztosítási intézkedésnek nem volt helye. Ugyancsak nem volt helye annak, hogy a közjegyző a hagyatékátadó végzésben a biztosítási összegre való jogosultságot illetően megállapítást tegyen. Erre tekintettel a túlélő házastárs által váltott takarékbetétkönyvre vonatkozó biztosítást intézkedés, valamint a hagyatékátadó végzésnek a biztosítási összeggel kapcsolatos megállapításai jogszabályt sértenek. A Legfelsőbb Bíróság ezért a közjegyző végzésének a biztosításra vonatkozó rendelkezését, valamint a hagyatékátadó végzésnek a biztosítási összeggel kapcsolatos megállapítását hatályon kívül helyezte és elrendelte a szóban forgó takarékbetétkönyveknek a túlélő házastárs részére való visszaadását (P. törv. II. 20. 663/1984. sz.).