Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

Annak az álláspontnak az elfogadása esetén egyébként, hogy az épület értékéhez képest nem jelentéktelen értékű beruházás a házastársak viszonylatában közös tulajdont létesített, a másodfokú bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, amely a közös tulajdont az ingatlannak az alperes által történő magához váltásával szüntette meg, ugyancsak téves. A közös tulajdon megszüntetése az adott esetben nem kizárólag anyagi jellegű kérdés. A volt házastársak jogvitájának elbírálása során jelentősége lehetett ugyan a családvédelmi szempontnak, az adott esetben azonban legalább ugyanilyen jelentőséget kellett tulajdonítani a felek személyes körülményeinek, az ingatlan megszerzésével kapcsolatos tényeknek, nemkülönben a tulajdonostársak magatartásának. A perbeli ingatlan a felperes szüleiről háramlott a felperesre, s abban korábban a felperes lakott. Az alperes az ingatlanba a házasságkötés után költözött be s vált annak használójává. A felperes az ingatlan fele részét a házasságra tekintettel, annak tartósságában bízva ajándékozta az alperesnek, aki azonban a házastársi hűséget durván megsértette. A felperes ajándék-visszakövetelési igénye ennélfogva teljesen jogszerű. Ami a házassági életközösség alatti beruházások értéknövelő hányadát illeti, e tekintetben az adott esetben is az indokolt, hogy az ingatlan kizárólagos tulajdonát a lényegesen nagyobb tulajdoni részesedéssel rendelkező tulajdonostárs, vagyis a felperes szerezze meg. A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletnek az a rendelkezése, amely a felperes 15/17 tulajdoni hányadának a magához váltására az alperest jogosította fel, törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletének óvással támadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyéb rendelkezéseit pedig nem érintette (P. törv. II. 20 414/1986. sz., BH1987/2. sz. 37.). 83. A kutya tálalója találódíjra általában nem jogosult. A kutya tartásával felmerült költségeinek a megtérítését a felelős őrzés szabályai alapján követelheti a tulajdonostól [Ptk. 130. §, 196. § (1) bek.]. Az alperes b.-i ingatlanáról 1984. július 20-án elszökött a skót juhászkutyája. A kutyát a felperes B.-n, vagyis az alperes lakóhelyén egy forgalmas útkereszteződésben vette észre. A kutyát magához vette, majd pár nap múlva P.-n, tehát a felperes lakóhelyén a városi tanács vb hatósági osztályán bejelentést tett a találásról. A bejelentésről felvett jegyzőkönyv tartalmazza a találás helyét, idejét, a kutya fajtájának megjelölését és az akkori tartás helyét. Ezt követően a felperes a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületénél is bejelentette a kutya megtalálását. Az állatot 1985. júliusáig megfelelően tartotta és gondozta. Az alperes ekkor szerzett tudomást arról, hogy a kutya a felperesnél van. A felek a felperesnek járó tartási költség összegében nem tudtak megállapodni, emiatt vita támadt közöttük, majd az alperes a kutyát magához vette. A felperes 10 900 Ft erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben. A követelt összeget a kutya tartására fordított költségei megtérítéseként és találói díj címén kérte. Az alperes a követelést 1500 Ft erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Az így perré alakult eljárásban a felperes 9400 Ft-ból 8400 Ft-ot tartási költségként, 1000 Ft-ot pedig találói díjként érvényesített. Az alperes 6000 Ft erejéig viszontkeresetet terjesztett elő azzal az indokkal, hogy szerződést kötött a kutyával való fedeztetésre, amelynek ellenszolgáltatásaként a szaporulatból egy kölyökkutyát kapott volna a fenti értékben. Az első fokú bíróság elutasította a keresetet és a viszontkeresetet is. 88