Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

65 dB-t tett ki. Ugyanakkor a szakvéleményekből az is kiderül, hogy a mért zaj - a filmbeli cselekményektől függően - 5 percen belül 75 dB, további 10 percen át 72 dB értékű is volt. A fentiekből következően az alperesek a filmvetítéssel a településkörnyezetben káros mértékű zajt okoznak. Ezért lehetőség van az 1976. évi II. tv. 43. §-ának alkalmazására, amely a károsodás korlátozását, megszüntetését vagy megfelelő védekezés kialakítását írja elő. Az adott esetben a legmegfelelőbb megoldás alkalmazását a bíróság a felek részletes személyes meghallgatása és további bizonyítás lefolytatása után állapíthatja meg. A bíróság arra tévesen hivatkozott, hogy a felperesek a károsító hatás csökkentése érdekében a filmvetítés idejére zárt ablakok mögött tartózkodhatnak. Nem támasztható ilyen követelmény a felperesekkel szemben az alperesek jövedelemszerző tevékenységének előmozdítása érdekében. A további eljárás során lehetőséget kell adni annak bizonyítására, hogy az alperesek a szakértői szemle előtt nagyobb teljesítményű hangszórót használtak. A felperesek ugyanis ezt állították, és erre nézve tanúbizonyítást is felajánlottak. A zajszint károsító hatása csak a valós adatok ismeretében állapítható meg, ezeknek az adatoknak pedig a károsító hatás kiküszöbölése, illetőleg csökkentése érdekében szükséges megoldás meghatározásánál van döntő jelentőségük. Téves az ítéleti rendelkezésnek az a része, amely az alpereseket arra kötelezi, hogy a filmvetítést „ne a legnagyobb erősítési fokozattal sugározzák". Ez a követelés nincs kellően meghatározva, ezért végrehajthatatlan. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte mindkét fokú ítéletnek az óvással támadott rendelkezését, és ebben a körben az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. I. 20 44411987. sz., BH1988/2. sz. 32.) 81. Ha a Balaton partjának rendezése következtében valamely partmenti ingatlan a közvetlen parti jellegét elveszti, a tulajdonost a külön jogszabályban meghatározott mértékű kártalanítás illeti meg. Az ingatlan forgalmi értékének a 10°/o-át a tulajdonos akkor is igényelheti, ha az ingatlan egyéb a forgalmi értéket befolyásoló adottságai kedvezőbbé váltak. A kártalanítás iránti igény akkor nyílik meg, amikor az ingatlan elveszti a közvetlen parti jellegét [Ptk. 108. § (1) bek., 1031/1969. (VIII. 31.) Korm. hat. V.fej., 21/1970. (XI. 13.) ÉVM-IM-PM r. 13. § (2) bek.]. A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1979. június 14-én hozott határozatával elrendelte B.-n a Balaton partjának szabályozását, parti védőmű kialakítását és a part rendezését. A partszabályozással egyidejűleg sor került a meder egy részének feltöltésére, víz-, gázvezeték kiépítésére, csatornázásra, távbeszélőhálózat létesítésére, valamint portalanított utak és járdák kialakítására. A partvonal rendezése érintette a b.-i 2947. számú tulajdoni lapon 3101. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant is, amely a felperesek tulajdona volt. A partrendezés következtében ez az ingatlan elvesztette a vízparti jellegét. A meder egy részének feltöltésével a part mentén kb. 40-50 méter széles területet alakítottak ki parti sétány és fürdési lehetőség biztosítására. A partrendezés elrendelésekor a VÍZITERV értékbecslést szerzett be a K.-i Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalattól, amely 1978. január 19-én végzett értékelés szerint az ingatlanon levő felépítményeket 437 000 forintra becsülte. A felperesek a partrendezés befejezése előtt az alperestől kártalanítást igényeltek a 21/1970. (XI. 13.) ÉVM-IM-PM együttes rendelet 13. §-a alapján. Az alperes az 1982. november 3-án kelt levelében azzal az indokkal utasította el a kártalanítás iránti 83