Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

„Bedford" megjelölés van feltüntetve. A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat a ké­relmezőtől 1978 óta vásárol ilyen járműveket és járműalkatrészeket. Jelenleg 120 ilyen jármű van a köztisztaság szolgálatában forgalomban az egyéb célra használt jármű­veken kívül. A Bedford megjelölés Nagy-Britanniában védjegyoltalmat élvez. A kérel­mező székhelye Bedfordshire megjelölésű közigazgatási egységben (megyében) van. Létezik egy Bedford elnevezésű angliai kisváros, ahol a kérelmezőnek telephelye van. A kérelmező magyarországi védjegyoltalmat kért a „Bedford" megjelölésre a 12. áruosztályba tartozó „gépjárművek, gépjármű alvázak, gépjármű utánfutók, pótko­csik, szerelvényeik, részeik és tartozékaik" árukra. Az Országos Találmányi Hivatal a kérelmet elutasította. Az indokolás szerint a Bedford helységnév, ezért a védjegytörvény [1969. évi IX. tv. 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja] alapján nincs megkülönböztető jellege. így a megjelölés a Vt. 1. §-ának b) pontja értelmében nem alkalmas védjegyoltalomra. A turizmus fejlődése folytán a Bedford megjelölés a nagyközönség számára nálunk is angliai városnevet jelent. A kérelmező a bíróságtól kérte az elutasító határozat megváltoztatását. Előadta, hogy a Bedford megjelölésnek megkülönböztető jellege van, mert Magyarországon ezen a néven ismerik a kérelmező gépkocsijait. A szemétgyűjtő kocsik állandóan járják az utakat, így a nagyközönség ezt a szót a kérelmező gyártmányával azonosítja, és nem a Magyarországon ismeretlen angliai kisvárossal, ahol egyébként a kérelmezőnek legnagyobb telephelye van, de a városnak egyéb nevezetessége nincs. Az első fokú bíróság elutasította a kérelmet. Döntését azzal indokolta, hogy a „Bed­ford" megjelölés a kérelmező áruinak a származási helyét jelzi, ezért nem alkalmas a Vt. 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint megkülönböztetésre, ami a védjegyolta­lom feltétele. A kérelem elutasítását az esetleges versenytársak érdekeinek a védelme is szükségessé teszi. Nem zárhatók el ugyanis más cégek attól, hogy Bedford városban gépkocsit gyártsanak és áruikon a származási helyet feltüntessék. A kérelmező fellebbezett az első fokú végzés ellen. Fellebbezésében arra hivatko­zott, hogy a Bedford megjelölés mint gépkocsitípust jelző védjegy a szakemberek és az átlagos tudású fogyasztók körében általánosan ismert. Félrevezetné a vásárlókat, ha más cég hasonló védjegymegjelöléssel hozná áruit forgalomba. Hivatkozott arra, hogy a védjegy az egész világon közismert, és Angliában oltalom alatt áll. Esetleg más válla­latok is feltüntethetnék áruikon származási helyként a Bedford megjelölést, de ezt a szót védjegyként nem tüntethetik fel. Ezért fontos érdeke fűződik a kérelmezőnek az engedélyezéshez. A védjegyekről szóló 1969. évi IX. törvény (Vt.) 1. §-a a védjegyoltalomban része­síthető megjelölések körét részben pozitívan, részben negatívan határozza meg. Az 1. § a) pontja szerint az a megjelölés részesülhet védjegyoltalomban, amely alkalmas áruknak... más áruktól való megkülönböztetésére. Az 1. § b) pontja ebben az eset­ben is kizárja a védjegyoltalomból azokat a megjelöléseket, amelyekre külön rendel­kezések vonatkoznak. Az oltalomból kizárt megjelölések körét a Vt. 3. §-a határozza meg. Az itt felsorolt kizáró okok az oltalmazni kért megjelöléssel kapcsolatban nem állapíthatók meg. Tévesen hivatkozott ezért az Országos Találmányi Hivatal az eluta­sítás indokaként az 1. § b) pontjára. Az oltalomképesség feltételeként - kizáró ok hiányában - azt kell vizsgálni, hogy alkalmas-e a megjelölés megkülönböztetésére. Ebből a szempontból jelentősége van a védjegykénti használat lehetőségének, a kiejthetőségnek és a megjegyezhetőségnek. A Bedford megjelölés kiejtése és megjegyezhetősége semmiféle nehézséget nem okoz. Elősegíti a szó megjegyezhetőségét, ezáltal a megkülönböztetésre való alkalmasságát, hogy ez hazánk területén ismert, kizárólag a kérelmező által forgalomba hozott gép­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom