Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

dás hiányában a forgalomba hozatal céljára történt rögzítés fejében a szabad felhasználás eseteit kivéve díjazás jár. Az előadóművész (értsd: hivatásos előadóművész) díjazásának a jogcíme a közreműködésével létrejött előadás olyan felhasználása, amelyet a jogszabály hozzájárulásához köt. [A hozzájárulás szükségessége alóli kivételekre az Szjt. 49. §-ának (2) bekezdése utal; ezek közül a szabad felhasználás eseteiben az előadóművész díjazásra sem tarthat igényt, míg az ún. törvényi engedély alapján történt felhasználás (rádió és televízió) nem érinti a díjigényt.] A tényállásból nyilvánvaló, hogy az operaelőadás 1950. március 20-i rögzítése nem forgalomba hozatal céljából történt. Amikor az alperes az előadás rádiófelvételéről 1984-ben hanglemezt készített, az előadást forgalomba hozatal céljából rögzítette. Nem hangfelvétel ismételt felhasználásáról van tehát szó, hanem arról, hogy az operaelőadás e hanglemezrögzítésének célja a forgalomba hozatal volt, ezt pedig a jogszabály az előadóművész - együttes esetében a vezető és a főbb közreműködők (szólisták) - hozzájárulásához köti, s hozzá díjfizetési kötelezettséget fűz. Az alperes ezzel ellentétes álláspontja nemcsak megalapozatlan, de önellentmondó is. Tény ugyanis, hogy az alperes a perbe vitt díjigény alapját képező hanglemezfelvételért „honoráriumot" fizetett azoknak, akik „a hangfelvétel felhasználását megtilthatják" (3. sorszámú védekezés), s ezt éppen az Szjt. 49. §-ának (1) bekezdésére utalással tette. Magától értetődő, hogy bár a törvény - gyakorlati okokból - a hozzájárulást csak az együttest reprezentáló személyektől igényli, a díjazás az együttes valamennyi hivatásos előadóművészére kiterjed. A karmester (jogutódja), illetőleg a szólisták díjazása tehát nem elegendő. Erre mutat egyébként az is, hogy az alperes korábban hasonló jellegű hangfelvételeknek hanglemezeken történt forgalomba hozatala kapcsán a zenekari előadóművészek (közöttük a felperesek) részére is fizetett díjat. A kifejtettekre tekintettel az első fokú bíróság ítélete érdemben helyes, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta (Legf. Bír. Pf. III. 20 40111985. sz., BH 1986/12. sz. 498.). 30. A Művészeti Alap által indított perben az alperes viszontker esetet emelhet. A viszontkereseti követelésben azonban csak a Művészeti Alap által érvényesített igény jogosultját lehet marasztalni [4311983. (XI. 20.) MTr. 2.§ (3) bek.,Pp. 49. § (4) bek., 125. § (2) bek., 147. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 377/1988., BH 1989/2. sz. 63.) 31. Ha a megzenésített vers olyan közös műnek minősül, amely önálló részekre szétválasztható, az egyes részekre a társszerzőket önálló szerzői jog illeti meg. A szerzői jogok közé tartozik az is, hogy a mű sajátos címének a felhasználásához a szerző hozzájárulására van szükség. A közös mű címe egységes, önálló, részekre nem választható szét, ezért annak felhasználásához mindkét szerző hozzájárulása szükséges [Ptk 86 § 1969. évi III. tv. 5. § (2) bek., 13. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Pf. IV. 21136/1984. sz., BH 1986/1. sz. 14.) 32. A megfilmesítési szerződés alapján a felhasználó nem szerez jogosultságot arra, hogy a filmben felhasznált művet önálló nyereségforrásként hasznosítsa. Erre csak a szerzőkkel kötött külön megállapodás alapján van lehetőség [1969. évi III. tv. 5. § (1) bek., 41. § (3) bek., 52., 53. §, 12/1970. (VI. 30.) MM r. 4. §]. Animációs film alapjául szolgáló irodalmi mű szerzője a film alkotójának szerzőtársa [1969. évi III. tv. 5.§(1) bek.]. (Legf. Bír. Pf. IV. 21138/1985. sz., BH 1986/9. sz. 365.) 44