Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

307 000 forint újítási díj megfizetésére kérték kötelezni. Előadásuk szerint az alperes javaslatuk alapján 9 km nyomvonalú út helyett 3 km nyomvonalú utat épített, és ezzel 30,7 millió forintot takarított meg. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a javaslat nem újítás, mert korábban ismert megoldást tartalmazott, nem járt hasznos eredménnyel az alkalmazása, egyébként is a felperesek munkaköri kötelessége volt. Az első fokú bíróság az ügyben közbenső ítéletet hozott, megállapította, hogy a felperesek javaslata újításnak minősül. Az első fokú ítéletet a másodfokú bíróság helyben hagyta. Az indokolás szerint a felperesek javaslatán alapuló tanulmányterv az eredetileg tervezett költségek csökkentését tette lehetővé. A munkaköri kötelességet nem vizsgálta, mert az alperes nem munkáltatója a felperesnek, a javaslat benyújtásához a felperes munkáltatója hozzájárult. Az első fokú eljárás során a járási ügyészség fellépett, és az első fokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be. A másodfokú bíróság anélkül döntött az ügyben, hogy a másodfokú tárgyalás határnapjáról az ügyészséget értesítette volna. III. A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság és eljárási szabálysértés címén emelt törvényességi óvás alapos. 1. Az ügyészt fellépése esetén mindazok a jogok megilletik, amelyek a feleket [Pp. 2/A. § (3) bek.]. Az ügyben az ügyészség fellépett és fellebbezett az első fokú ítélet ellen. A Pp. 243. §-ának (1) bekezdése értelmében a fellebbezési tárgyalásra meg kell idézni azt, aki a határozat ellen fellebbezéssel élt, illetve, ha az első fokú eljárásban ügyész részt vett, a fellebbezési tárgyalásról az illetékes ügyészt is értesíteni kell. Eljárási szabályt sértett ezért a másodfokú bíróság, amikor a másodfokú tárgyalásról az illetékes ügyészt nem értesítette, illetőleg arra nem idézte meg. 2. A felperesek 1979. április 24-én nyújtottak be újítási javaslatukat. Nem vitás, hogy ebben az időpontban az alperes már intézkedett annak a megoldásnak a megvalósítása iránt, amelyet a felperesek utóbb javasoltak. Az újításokról szóló 38/1974. (X. 30.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi ilyen esetben az újítási javaslat benyújtását, illetve újítói jogok érvényesítését. Abban az esetben azonban, ha a megoldás megvalósítása nem az alakszerű újítási javaslat alapján történt, az igényt érvényesítő félnek kell bizonyítania, hogy megoldását valósították meg. Az alperes álláspontja szerint az 1972. évben készített ún. VATI terv megvalósítása történt. Adatok vannak arra, hogy a felperesek újítási javaslatának megfelelő nyomvonalú út elkészítése nem teszi mellőzhetővé egy másik, hosszabb útvonal megépítését. Adatok vannak arra is, hogy a megvalósított megoldás az alperes által a felperesek munkáltatójánál megrendelt és az alperes által kifizetett tanulmányterven alapszik. A felperesek munkáltatója nem közölte az alperessel, hogy a tanulmányterv újítási javaslat felhasználásával készült, az alperes nem vállalta át az újítók díjazását. A tanulmányterv elkészítésének és megrendelésének az alapja egy szóbeli megbeszélés volt, amelyen az érdekelt szervek képviselői döntöttek arról, hogy az eredetileg tervezett útnál rövidebb nyomvonalú utat készítenek. Mindezekből a per eddigi adatai alapján arra lehet következtetni, hogy az alperes a megoldást nem a felperesek javaslata, hanem a felperesek munkáltatója által szolgáltatott tanulmányterv alapján valósította meg. Ha pedig ennek az ellenértékét az alperes kifizette, további díjfizetésre nem kötelezhető. Ettől eltérő jogértelmezés a munkaköri kötelezettség figyelembevételére vonatkozó rendelkezések megkerülésére vezetne. 92