Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)
tehát a szerződésnek bírósági módosítása sem. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti (Ptk. 241. §). A szerződéskötéskor a felek — kölcsönös kockázatvállalással — a jövőben várható termelés mennyiségétől függően kötötték ki a díjazást, az előállított és forgalomba hozott terméken képződő vállalati nyereség mértékétől függetlenül. Ezzel mind a termelés mennyiségének jövőbeli bizonytalanságát, mind a nyereség alakulását a kölcsönös kockázatvállalás körébe vonták. Az ilyen jellegű és az adott helyzetben várható — az ésszerű kockázatvállalás kereteit meg nem haladó — körülményváltozásokkal ugyanis a szerződési feltételek meghatározásakor a feleknek számolniuk kellett, később ezért lényeges jogos érdeksérelemre hivatkozva nem követelhetnek szerződésmódosítást. A másodfokú eljárásban elrendelt egyeztetés után a felek egyezően adták elő, hogy 1976-tól 1983. június 30-ig bezárólag a találmány hasznosításaként forgalomba hozott termékek súlya 16 412 780 kg. Ezután a szerződéses egységár figyelembevételével járó díj 1 641 278 forint. Mivel 1976., 1977. évben találmányi díjra az I. r. alperes kifizetett 194 390 forintot, a feltalálók összes hátralékos díjkövetelése 1 446 888 forint, személyenként V4 hányadban. Ugyancsak egyező előadás alapján volt megállapítható, hogy az 1982. december 31-ig terjedő időszakra lejárt késedelmi kamatkövetelés összege 240 510 forint. A feltalálók jogos díj- és kamatkövetelése tehát a fent említett összeg. Az első fokú bíróság ítélete szerinti marasztalást a Legfelsőbb Bíróság erre az összegre szállította le, és ennyiben a megtámadott ítéletet megváltoztatta [Pp. 253. §-ának (2) bek.]. A módosult marasztalási összegre tekintettel is helytálló az első fokú perköltség megállapított összege. A feltalálók a követelés jogalapja tekintetében pernyertesek, összeg szerint részben pervesztesek. Kereseti követelésük összegének a meghatározásánál azonban az I. r. alperes nem megfelelő adatszolgáltatása miatt igényelték az őket megillető összegnél magasabb díjazást. A pernyertesség és vesztesség, valamint az előlegezett költségek arányainak egybevetése az első fokú ítéletben meghatározott perköltségösszeg helyben hagyását indokolja. Ugyancsak nagyobb részt pernyertesek a feltalálók a másodfokú eljárásban. Az I. r. alperes a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében részperköltség viselésére köteles (Legf. Bír. Pf. IV. 20 989/1983. sz., BH 1984112. sz. 489.) 65. /. Önmagában a szabadalmas vállalat felügyeleti szervének az értékesített szabadalom licenciadíja módosítására és a feltalálók díjazásának felülvizsgálatára vonatkozó állásfoglalása a felek szerződéses kapcsolatának hatályát, a díjfizetési kötelezettség mértékét nem érinti (Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 17. §). II. A találmányi díj fizetésének módjára és mértékére vonatkozó szerződés időszakos szolgáltatásra irányul, a felek közötti jogviszony tartós, ezért — a törvényben előírt feltételek megléte esetén — a bíróság által módosítható (1969. évi II. tv. 17. §, Ptk. 241. §). (Legf. Bír. Pf. IV. 20 432/1984. sz., BH 1985/3. sz. 100.) 66. /. Találmány hasznosítására kötött szerződés esetében is irányadó az az általános szabály, amely szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az 81