Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

koztatása érdekében elvárható, hogy a sajtó csak olyan tényállításokat közöljön, amelyek valósága bizonyítható. A sajtószerv már a peres eljárást megelőzően is csak akkor jogosult megtagadni a határidőben kért helyreigazítás közlését, ha a helyreigazítási kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható [Pp. 342. § (2) bek.]. A peres eljárásban pedig a törvény azzal a rendelkezéssel hárítja az alperes sajtószervre a bizonyítás terhét, hogy bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják [Pp. 345. § (2) bek.]. A sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát tehát a sajtószerv köteles bizonyítani. A sajtóhelyreigazítás rendeltetésének az érvényesülése: a valósághű tájékoztatás, a sajtó hitelének a megőrzése, illetve a közleménnyel érintett személy (közérdek vagy egyéb érdek) reális társadalmi értékelésének a biztosítása érdekében akkor is szükség van a valótlan tényállítás helyreigazítására, ha a közlés idegen forrásból származik. A jogszabály ezért nemcsak a közvetlen észleleten alapuló közlés, hanem a mástól szerzett értesülések továbbadása, közlése, vagyis a híresztelés [Ptk. 79. § (1) bek.] esetében is lehetővé teszi a sajtóhelyreigazítást. Sajtóhelyreigazításnak tehát az olyan valótlan tartalmú, a való tényeket hamis színben feltüntető sajtóközlemény miatt is helye van, amely egyébként híven közli más személy (szerv) tényállítását, nyilatkozatát vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét. 77. Nem terheli azonban a valóság bizonyításának kötelezettsége a sajtószervet abban az esetben, ha a valóságnak megfelelően közli a vádirat, illetőleg a büntető bírósági tárgyalás, a nem jogerős büntető bírósági ítélet tartalmát, közöttük a vádlott védekezését is. Nincs olyan jogszabály, amely a büntetőeljárásról történő sajtótájékoztatást a jogerős ítélet előtt kizárná vagy korlátozná. A büntető bíróság eljárása általában nyilvános. Az eljárás nevelő hatására tekintettel indokolt lehet a nyilvánosság kereteinek a bővítése az újságolvasók, rádióhallgatók, televíziónézők tájékoztatása érdekében. Ezért a sajtó (rádió, televízió vagy filmhíradó) a büntető ügy jogerős befejezése előtt is jogosult olvasóit, hallgatóit, nézőit tájékoztatni a vádirat tartalmáról, a büntetőbírósági eljárásról, illetőleg az egyébként előírt feltételek mellett a nyilvános tárgyalásról. Ha a sajtóközlemény megfelel a vádirat, büntetőítélet tartalmának, azt valósághűen ismerteti, nem lehet sajtóhelyreigazítást kérni. Sajtóhelyreigazítási perben nincs lehetőség annak vizsgálatára és megállapítására, hogy az érintett személy elkövette-e a terhére rótt cselekményt. Ebben a kérdésben a büntető ügyben eljáró bíróság hivatott dönteni. A tudósításnak azonban híven, a tényeknek megfelelően kell tükröznie a tárgyalás, illetőleg a büntető ügy anyagát (a vádiratot). Nem fejezhet ki előzetes ítéletmondást, nem jelölheti meg kétségtelen, befejezett tényként a bűncselekmény elkövetőjeként azt a személyt, akit ezzel még csupán vádolnak. A valósághű tudósításhoz tehát az első fokon hozott büntető ítélet esetében hozzátartozik annak közlése is, hogy az ítélet nem jogerős. Í77. Ha büntetőeljárás más módon fejeződik be, mint elmarasztalással, a személyiségijogok védelméhez fűződő jogpolitikai érdekek helyes értelmezéséből az következik, hogy a sajtó (rádió, televízió vagy filmhíradó) — az érintett személy kívánságára — erről is köteles az olvasóit (hallgatóit, nézőit) díjtalanul 33