Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

II. A személyek 1. Cselekvőképesség 8. Az elmebetegség fennállása egymagában nem indokolja a gondnokság alá helyezést. Erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a betegnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan vagy nagymértékben csökkent, illetőleg állandójelleggel teljesen hiányzik [Ptk. 13. § (2) bek., 16. § (2) bek.]. A felperes keresetében az alperesnek cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését kérte. Előadása szerint az alperesnek hanghallásos és érzékcsalódásos hallucinációi vannak, ezzel kapcsolatban bejelentéseket tesz, egyik szomszédját fel is jelentette, bár feljelentését utóbb visszavonta. A megyei ideggondozó intézetben kivizsgálás céljából egy ízben megjelent, ezt követően azonban a gyógykezelése érdekében küldött felhívásokat figyelmen kívül hagyta. Az alperes rokkant nyugdíjas, elvált családi állapotú és három kiskorú gyermekéről gondoskodik. A járásbíróság az alperes részére ügygondnokot rendelt, majd az ügyben tárgyalást tartott, amelyen az alperest személyesen is meghallgatta. Ennek során az alperes lényegében a korábbi előadásaival egyezően beszámolt arról, hogy különböző hangokat hall és kellemetlen szagokat érez. Előadta családi körülményeit és nyilatkozott arra nézve, hogy a négy gyermeke közül kettő már kereső foglalkozást folytat, kettő még iskolába jár, akik az ő eltartásában élnek. Elmondta, hogy a ház körüli munkákat egyedül végzi, a jövedelmet ő osztja be. Az ideggondozó intézetbe azért nem ment vissza, mert első alkalommal meg sem vizsgálták, csupán egy injekciót kapott, ezért megrendült a bizalma az orvosi kezelésben. A bíróság elrendelte az alperes igazságügyi elmeorvosszakértővel való megvizsgálását. A szakértő a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az alperes hasadásos elmezavarban szenved. A vizsgálat során is badar, üldöztetéses, mérgeztetéses, befolyásoltatásos téveszméket hangoztatott, hanghallásos érzékcsalódásokról számolt be. A szakvélemény szerint az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a jelen állapotában teljesen és véglegesen hiányzik. A felperes a szakértői vélemény ismeretében módosította a keresetét és az alperesnek cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését indítványozta. Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy nem érzi magát betegnek, de szándékában áll más intézetben kivizsgáltatni magát. A tárgyalásra különböző tárgyakat hozott, amelyekről azt állította, hogy rendellenes szaguk van, ez azonban nem volt érezhető. Az ügygondnok a szakértői vélemény ismeretében a kereset teljesítését nem ellenezte. A járásbíróság ítéletével az alperest cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, utalt arra, hogy az igazságügyi orvosszakértő az alperes körülményeinek az ismeretében aggálytalan szakvéleményt adott, ezért a további szakértői bizonyítást, mint célra nem vezetőt, mellőzte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A gondnokság alá helyezés iránti perben elsősorban olyan szakkérdéseket kell tisztázni, amelyekre az igazságügyi orvosszakértő véleménye adhat választ. Ennek ismeretében dönt a bíróság az alperes személyi állapota és személyiségi jogai szempontjából olyan alapvető fontosságú kérdésben, mint amilyen a cse23