Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

A kiskorú felperes az alperes által fenntartott általános iskola tanulója volt 1979 őszétől. 1979. szeptember 10-én délután napközi-otthonos foglalkozás szünetében tanulótársaival az udvaron játszott. A kiskorú felperes egyik társával felmászott az udvaron elhelyezett bordásfalra, és onnan fejjel a bordásfal alatti betonburkolatra zuhant. Az esés következtében jelentős sérülést nem észleltek, de állapota másnapra rosszabbodott. A körzeti orvos intézkedése alapján ekkor szállították kórházba. Itt kétoldali koponyalékelést, középsőagyhártyai verőér-lekötést és — légzési zavarai miatt — gégemetszést végeztek. A baleset folytán bekövetkezett életveszélyes állapota miatt csak az idejében alkalmazott szakszerű orvosi ellátás mentette meg az életét. A későbbiekben többször ápolták a gyulai kórházban, sebészeti, illetve idegosztályon. Ugyancsak több alkalommal végeztek vizsgálatot a Budapesti Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet Gyermekambulanciáján. Kivizsgálás végett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklinikáján is feküdt. A baleset következtében a kiskorú felperes jobb szeme látását elvesztette, bal szemének látótere súlyosan beszűkült (csőlátás), epilepsziás megbetegedése következett be, az agyi jobb homloklebenyállomány tömlős elfajulása, a jobb oldali tarkólebenyben a látómezőnek megfelelő tömlős elfajulás alakult ki, és személyisége is megkárosodott. A baleset, illetőleg a koponyaműtétet követően a bal testfélen bénulásos tünetek jelentkeztek, ezek azonban az alkalmazott gyógykezelés hatására elmúltak. A koponyaműtét folytán a koponyacsonton anyaghiány keletkezett, amely a későbbiek során plasztikai műtéttel szüntethető meg. A látáscsökkenés, a gyógyszeres kezeléssel tünetmentesen tartható epilepsziás megbetegedés és a személyiségkárosodás végleges; ezek tekintetében a későbbiekben csak esetleges súlyosodás, állapotrosszabbodás várható. A személyiségkárosodás a balesetkor bekövetkezett agyi elváltozás eredménye. A balesetkor hétéves, általános iskolai tanulmányait megkezdő kiskorú felperes a más, hasonló korú gyermekekhez képest több szülői támogatást, ellenőrzést, gondoskodást igényelt, igényel jelenleg és a jövőben is. Továbbra is rendszeres orvosi ellenőrzésre van szükség. A szülők számára az említett fokozott szülői támogatás és gondoskodás, továbbá az orvosi kezelések és a Budapesten történő rendszeres orvosi ellenőrző vizsgálatokon való megjelenés többletkiadásokat és terhet jelentenek. A balesettel kapcsolatban kialakult személyiségkárosodás következtében a kiskorú felperes intelligenciája alacsonyabb fokon áll, mint azt kora megkívánná. Az iskolaérettségi vizsgálatoknak jelenleg nem felelne meg. Figyelme nagyon labilis, nem tud koncentrálni, feladattudata kisebb mértékű a szükségesnél, fokozott mozgásigény és agresszivitás jellemzi. Otthonról rendszeresen megszökik, öngyilkosságot is megkísérelt. A kamaszkor elérésével kisebbrendűségi érzés kialakulása is várható. Baráti köre beszűkült. A felperes keresetében 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és 1979. október 1. napjától kezdődően — nagykorúsága eléréséig — havi 1500 forint járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a balesetért nem felelős. A követelt nem vagyoni kártérítést túlzottnak, a járadék megítélése iránti igényt alaptalannak találta. Az első fokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvben való elhelyezés útján 150 000 forint nem vagyoni kártérítést és 7000 forint általános 233