Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 13 000 forint gépkocsijavítási költség erejéig. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárás során a felperes leszállította a keresetét 8217 forintra és járulékaira. Az első fokú bíróság a leszállított keresetnek helyt adott és az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 8217 forintot, annak 1979. október 2. napjától járó évi 5%-os kamatát és 5000 forint perköltséget. A járásbíróság a Ptk. 351. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással állapította meg az alperes kártérítési felelősségét azzal, hogy ennek értelmében az alperes vétkességtől függetlenül felel az állatai által okozott kárért. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 351. §-ának (1) bekezdése szerint aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz. A kártérítésre vonatkozó általános szabály pedig a Ptk. 339. §-a, amelynek (1) bekezdése úgy rendelkezik: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Tévedtek tehát a perben eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy az alperes az állatai által okozott kárért vétkességre tekintet nélkül felelősséggel tartozik. A Ptk. 351. §-ának (1) bekezdése ugyanis a felelősség kérdésében a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére utal vissza, amely vétkesség esetén teszi lehetővé a felelősség megállapítását. A téves jogi álláspont folytán az eljárt bíróságok nem is tisztázták a károkozás körülményeit és az alperes kártérítő felelőssége jogalapjának eldöntéséhez szükséges tényeket. Döntésük tehát jogszabálysértő és egyben megalapozatlan is. A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon4 kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. Az új eljárás során tisztázni kell a káreset körülményeit, a helyszínt, meg kell hallgatni a káreset tanúit, lehetőség szerint tisztázni, mennyiben megalapozott az alperesnek az az előadása, hogy lovai azért ugrottak meg, mert amikor az álló autóbusz mellett elhaladt, az autóbusz vezetője hirtelen gázt adott s ettől a hangtól ijedtek meg a lovak. A tényállás tisztázása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az alperes megsértette-e a közúti közlekedés szabályait vagy sem, illetőleg hogy mint állattartó követett-e el olyan mulasztást, amely kártérítő felelősségének megállapítására alkalmas lehet. Amennyiben az alperes felelőssége megállapítható, úgy vizsgálni kell azt is, hogy a felperes személygépkocsija a KRESZ szabályainak megfelelően parkolt-e, s ehhez képest jelentkezik-e a terhére közreható magatartás vagy sem. Végül nem mellőzhető a kár összegszerűségének vizsgálata sem. Az a kérdés ugyanis, hogy a gépkocsiban a káresettel kapcsolatban bekövetkezett sérülések javítási költsége mennyire tehető, szakkérdés, s a felek vitája esetén nem mellőzhető e kérdésben gépjármű szakértő meghallgatása. (P. törv. V. 20 820/1981. sz., BH 1982/2. sz. 46.) 221