Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

lyesen utalt arra, hogy a per eddigi adatai szerint ilyen mulasztás az alperes terhére a konkrét felügyelettel kapcsolatban nem állapítható meg. Figyelmen kívül hagyta azonban a járásbíróság azt a körülményt, hogy a gyermekeket nevelő tanintézetet nem csupán az eseti felügyeleti tevékenység terheli, hanem feladata az is, hogy a gyermekeket általában helyes magatartásra szoktassa, és ebben a körben a tevékenységét ugyancsak vizsgálni kell. Eltérő álláspontja folytán nem vizsgálta a járásbíróság, hogy a perbeli balesetet megelőzően az alperesi iskolában fordult-e elő rendbontás vagy baleset, ha igen, milyen körülmények között — az óraközi szünetben az előcsarnokban történt tartózkodás idején — és milyen módon. Amennyiben ugyanis a perbeli esetet megelőző időben máskor is következett be baleset — még ha más osztály tanulóit érintően is —, úgy az alperest fokozott felügyeleti tevékenység terhelte, és ebben a körben mind a gyermekek oktatása során, mind az óraközi szünetben való foglalkozás során erre figyelemmel kellett lennie. Az első fokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha e vonatkozásban is tisztázza a tényállást, meghallgatja azokat a nevelő tanárokat, akik a perben meghallgatott személyeken kívül jelen voltak az adott alkalommal az iskola aulájában, és vizsgálja azt, hogy a perbeli balesetet megelőzően fordult-e elő az iskolában vagy akár az osztályban olyan rendbontás vagy baleset, amely fokozott felügyeleti tevékenységet igényelt volna, s ha igen, ennek a követelménynek az alperes eleget tett-e. Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. III. 20 58011982. sz., BH 1983/3. sz. 117.) 182. Ha alkalmazott — akár bűncselekménnyel is — munkaviszonyával öszszefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a károsulttal szemben a munkáltató a felelős [Ptk. 348. § (1) bek.]. AÍz I. r. alperes a felperes gyára expedíciós raktárának a vezetője volt. Állandó munkakapcsolatban állt a II. r. alperessel, aki egy szállítási vállalat gépkocsivezetője volt, és munkaköréhez tartozott a raktári árunak különböző üzletekbe szállítása. Az I. r. alperes 1972—1974. években a bizonylatok meghamisítása útján raktári többletet hozott létre, s a többletárut a II. r. alperes szállította ki a felperes telepéről, és azt az alperesek közösen értékesítették. Emiatt őket a bíróság jelentős kárt okozó, részben bűnszövetségben, magánokirat-hamisítással leplezve elkövetett sikkasztás bűntette miatt elítélte, s a felperesnek az okozott kár megtérítése iránti polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. A felperes keresetében az alpereseket egyetemlegesen 333 153 forint megtérítésére kérte kötelezni. Az első fokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alpereseket, hogy 60 nap alatt egyetemleges kötelezettség mellett fizessenek a felperesnek 327 453 forintot, 4800 forint perköltséget és az államnak 19 647 forint illetéket. Az ítélet indokolása szerint az alperesek kártérítő felelőssége a Ptk. 339. §-a alapján állapítható meg. Az első fokú bíróság ítélete ellen csak az I. r. alperes fellebbezett. A fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pf. III. 20 781/1982/3. számú ítéletével az ítéletnek a II. r. alperest marasztaló — nem fellebbezett — rendelkezéseit nem 212